Századok – 1944

Beszámolók - KRING MIKLÓS: Burgenland a német történetirodalomban 241

burgenland a német történetíród alo mb an 257 u. i. erre a pár horvát falura hivatkozva szerették volna a szerbek, különösen azonban a csehek az északi és déli szlávokat „szláv" folyosóval összekötni s ily módon elzárni a németek elől a délkeletre vezető utat és megszüntetni a szláv tömbbe vágódó magyar éket.2" * Az első világháborút megelőző és követő események előadásánál a történettudomány részben már ingoványos talajra lép. Minél jobban közeledünk a jelenkorhoz, az objektív kritika egyenletes, mindenhová elhatoló, józan világa annál halványabb lesz; az itt-ott fellobbanó lidércfények pedig könnyen helytelen utakra vezetik az igazsúg után kutató historikust. A közelmúlt évtizedeknek eseményei és problémái annyira mai problémák még, hogy e kérdések vizsgálata közben a kutató gyakran igazságnak látja és tünteti fel azt, ami a ma szemüvegén át a helyes és kívánatosnak tartott fejlődés útjával egyértelmű. Beszámolómban lehetőleg ugyanazoknak az adatoknak elemzésével igyekszem a német vélemények igazságtartalmát megállapítani, amelyekre ezek a vélemények épülnek. Az első világháborút követő idők történetirodalmával azonban már nem foglalkozom. Nyugat-Magyarország elszakításának, illetőleg Burgenland megteremtésének alapjául a németek népi egységet, összetartozást és az elszakadás iránt megnyilvánuló, állítólag, egyöntetű kívánságot szok tak feltüntetni. Félreismerhetetlen a német történettudomány törekvése, hogy mindezeket a múltban gyökereztesse meg. Vizsgálódásaik kiindulópontjául szolgáló megállapításuk helyes: a századforduló Magyarországában a nyugati határsáv németjei társadalmi, gazdasági s ennek folytán politikai helyzetüket tekintve, mintegy az erdélyi szászok és a dunántúli svábok közt foglaltak helyet. Az erdélyi szászság teljesen kifejlődött, egyenletes társadalmi tagozódású, politikai jogait ősi kiváltságok alapján gyakorló népcsoport volt. Ezzel szemben a dunántúli svábok aránylag még új, meg nem gyökerezett falvainak népe a vendéglátó nemzet társadalmi strükturájához igazodott. Szinte azt lehet mondani, hogy teljes egészében paraszti formák között élt. Városi polgárság, értelmiségi.réteg körükből nem fejlődött ki. A két véglet közt foglalt helyet a nyugatmagyarországi németség. Társadalmi, gazdasági helyzete hasonlított a szászokéhoz. Azok politikai szervezettségének azonban itt nyoma sem volt. Hozzájárult ehhez, hogy a nagybirtokgazdálkodás és a szabad paraszti kisbirtokok csaknem teljes hiánya komolyabb társadalmi szervezkedésnek is útjában állott. A fejlődés azonban ebben a tekintetben nem volt egységes. Sopron és Vas megyében annak folytán, hogy a főnemesi nagybirtokok főkép óriási kiterjedésű erdőkből álltak, a német falvak élete szabadabb formákat öltött, mint Mosonban. A német városi polgárság sorsa a nyugatmagyarországi három várostípus fejlődésének megfelelően különbözőkép alakult. A peremvidékén helyet foglaló három kisebb, meglehetős kereskedelmi forgalmat lebonyolító város, Moson, Magyaróvár és Szentgotthárd a századvégi iparosodással a környékből annyi magyar elemet szívott fel, hogy korábbi, állítólagos német jellegét mindhárom gyorsan el-20 E. Falk: Das Burgenland im Blickfeld tschechischer Grossherrschaftspläne. Stuttaart, 1938. Kivált 9 1. L. még Handwörterbuch 678. 1.