Századok – 1944
Tanulmányok - DEÉR JÓZSEF: III. Ottó császár és Magyarország az újabb történetírásban 1
III. OTTÓ CSÁSZÁR ÉS MAGYARORSZÁG AZ ÚJABB TÖRTÉNETÍRÁSBAN ' 25 hatalmi jelvények — melyeknek divatja egyébként szintén változott — késcbb oly népeknél, pl. a dánoknál is feltűnnek, akiknél eredetileg más helyi jelvények, pl. Thor isten fegyvere, a hosszúnyelű szekerce voltak használatban.81 A változás éppen a Birodalomtól való függés, azaz hubérviszony révén következett be, amennyiben ennek formáit és külső jeleit — miként ezt Freisingi Ottó a dániai eseményekkel kapcsolatban világosan megmondja — a császári udvar consuetudoya határozta meg.b 2 Ezekután nemigen kételkedhetünk abban, hogy a lándzsa főhalalmi jelvényként való alkalmazását Magyarországon is az erősebb fél akarata és szokása, nem pedig a magvar hagyomány — mellyel 111. Henrik édeskeveset törődött — írta elő. A korona eredetének kérdésében szerzőnk újból csak a nagy legenda azon helyére hivatkozik, mely a koronát mint „imperialis excellenAae signum"-ol említi.8 3 Noha móst is kénytelen el ismerni „az impérium szó jelentésének sokoldalúságát' ,8 4 e kifejezést mégis a „császári excellenlia signum"-ának fordítja.85 Miért adja vissza azonban egyedül az imperialist magyar szóval s miért hagyta meg az utána következőket eredeti latin alakjukban? Azért, mert ellenkező esetben világosan kiderülne, hogy e kifejezésnek s az egész mondatnak ebben a formában semmiféle értelme sincsen. Miután abban egyetértünk, hogy e signum csak koronát jelenthet, a mondat kezdete magyarul így hangzanék: „Elnyervén a császári méltóság (vagy felség, vagy tisztség) jelvényét ..." De vájjon kifejezné-e ez a ködös fogalmazás azt, hogy a koronát a császár, illetőleg az ő „akara'a" küldötte? A szöveg ily értelmezéséből nem az az ab zurdum következnék-e, hogy István a koronázás által tula jdonkopen császárrá lett s koronája a császári korona? Ha viszont meggondoljuk, hogy a legendaíró a koronázás előzményeként egyedül és kizárólag a pápai benedikciót tartalmazó levél érkezéséről számol be s a császár bárminemű szerepéről mélységesen hallgat, akkor be kell látnunk azt is, hogy az „imperialis" jelző ebben az összefüggésben csakis „uralkodó"-t, „országló"-t jelenthet. Mert miért hallgatta volna el a legendaíró a császári közreműködést, vagy ha már egyszer el akarta hallgatni, miért árulta volna el magát utólag mégis az imperialis jelzővel? 81 Paulsen Péter, A magyarországi viking leletek. Archaeotogia Hungarica XII (1933) 32. kk. 82 Gesta Friderici II, 5: est en'm consuetude curiae ut régna per gladium, provinciáé per vixillum a principe traduntur vei recipiantur (SS rer. Germ. 1912, 1C6 I.). Hasonlóképen jó példa az erősebb fél szokásának érvényesülésére Zvonimir koronázásának (1076) lefolyása. A hűbéreskü szövegében említett jelvények közül a korona, a kard és a jogar származhattak esetleg az előző horvát koronázásokból is, a zászlóról azonban Sisié is elismeri (Geschichte der Kroaten I 286. 1. 1. j.), hogy azt, mint Szent Péter zászlaját, nyilván a pápa mint hűbérúr küldötte Zvonimirnak. 83 Tehát nem signum imperialis excellentiae, mint ezt Tóth Zoltán egy másik helyen (I 94. 1., sőt u. o. idézőjelben a tartalomjegyzékben is) írja. 84 II 18. 1. 85 II 29. 1.
