Századok – 1944
Beszámolók - KRING MIKLÓS: Burgenland a német történetirodalomban 241
24(i kbing miklós ütköztek a honfoglaláskor nyugati előnyomulásuk során.1 1 Ennek a nézetnek — mondhatnánk — egyetemlegessége magyarázza, miért nem foglalkozik bővebben a német irodalom a burgenlandi szláv település kérdéseivel. Legutóbb Mollay Károlynak az Ödenburg-névvel kapcsolatos, nagyfontosságú eredményei1 3 figyelmeztettek arra, hogy tanácsos lenne a német nyelv- és történettudománynak mindenegyes állítását, amely nyugatmagyarországi helységek Karoling-kori gyökereire utal, beható bírálat tárgyává tenni. Egyelőre legfeljebb csak megkérdőjelezhetjük mindazokat *a megállapításokat, amelyek a Karoling-kori, vagy még korábban odatelepült németség életének folytonosságára vonatkoznak.1 3 A német irodalomnak idevágó eredményei u, i. csaknem kizárólag helynevek összevetéséből levont következtetések, amelyeknek ellenőrzésére addig nehezen vállalkozhatunk, míg a magyar nyelvészet vizsgálódásainak körébe be nem vonja a még kiadatlan, sőt ismeretlen, nagy okleveles anyagot. Csak a nyugatmagyarországi oklevelek lehető teljes átbúvárlása és a régi adatok újraértékelése adhat feleletet a német települések kontinuitásának kérdésében. Hipotetikus értéke van, természetesen, mindazoknak a megállapításoknak is, amelyek a honfoglalást megelőző idők gazdasági életét kívánják rekonstruálni. A Bécsi Erdő és a Rába közt elhúzódó terület gazdasági feltárásában — mondják — az egyházi és világi nagybirtok mellett a német telepesek kis szabad birtokainak is szerepe volt. A Bába vonalától délre és délkeletre elterülő vidék a keleti frank birodalomtól függő és erős (?) német befolyás alatt álló, szláv fejedelemséghez tartozott. Itt inkább a német egyházi nagybirtok és a Privina által tervszerűen betelepített bajor gyarmatosok szabták meg a gazdasági élet fejlődését. Német vélemény szerint is mezőgazdasági jellegű volt ez az élet; iparról, kereskedelemről és forgalomról csak annyit tudnak mondani, hogy aligha lehetett egészen fejletlen. * 11 E. Klebel legutóbb (Siedlungsgeschichte des deutschen Südostens. München. 1940. 65. 1.) ezt írja a honfoglalással kapcsolatban: „Der Ungarsturin, der 881 begann und in der Katastrophe des bajuvarischen Heerbanns vor Pressburg 907 gipfelte, hat lange nicht die tiefgreifenden Wirkungen der Avarengefahr gehabt; denn den Madjaren fehlte die Welle der Slaven, die sie vor sich hertreiben konnlen. Für die madjarische Geschichtsauffassung hat natürlich keine deutsche Siedlung in Westungarn den Sturm überlebt; der Madjare will der erste in Ungarn sein." Viszont a Délkeleten megtelepedett ősi germán maradványok a Karoling-kori német telepítések megindulásáig szinte nyomtalanul felszívódtak idegen népekbe (17. 1.). 12 Mollay K.: ödenburg. Különlenyomat a Magyar Történettudományi Intézet 1942. évi Évkönyvéből. Budapest, 1942. 13 Kniezsa I. szerint (Magyarország népei a XI. században, Szent István Emlékkönyv, II. k. 444. 1.) sehol az egész Nyugat-Magyarországon nem találunk egyetlenegy határozott bizonyítékot sem a Karoling-kori és a mai német lakosság kontinuitására. Térképén (u. o. 472—473. 1.) mindössze néhány, X—XI. század előtt átvett, szláv eredetű német folyónevet tüntet fel. Számottevő német telepeknek nem találta nyomát. Moór E következtetéseit, amelyekben Karoling-kori német telepek maradványaira utal, cáfolni igyekszik. Különben Moór is azt állítja, hogy Nyugat-Magyarország lakossága, a honfoglalás idején, túlnyomóan szlávokból állott (i. m. 312. 1.) Steinhauser különösen hangsúlyozza, hogy nem jelentéktelen német néprészek élték túl a magyar honfoglalást (i. h. 321. 1.).
