Századok – 1944
Tanulmányok - DEÉR JÓZSEF: III. Ottó császár és Magyarország az újabb történetírásban 1
III. OTTÓ CSÁSZÁR ÉS MAGYARORSZÁG AZ ÚJABB TÖRTÉNETÍRÁSBAN ' 25 szimbolikája iránt érzékkel bíró s így bizonyos belemagyarázásra mindig hajlamos németek. Teljes továbbá az egyezés az Altaichi Evkönyvek és a magyar hagyomány között a tekintetben, hogy Péter király 1044-i második koronázásával kapcsolatban a lándzsáról hallgatnak s csupán általánosságban beszélnek a királyi jelvényekről."4 Az Aba-féle fegyver jelvényszerü szerephez csak egy évvel később, III. Henrik magyarországi látogatása alkalmával ju'.ott, amidőn „Péter király az aranyozott lándzsával átadta a magyar királyságot urának, a császárnak".65 E tudósításból mármost nyilvánvaló, hogy a lándzsa ebben az aktusban nem a magyar királyság, hanem a magyar királyság felett gyakorolt császári főhatalom jelvényének szerepét töltő', te be. Ha mindenáron okot akarunk keresni arra, hogy miért éppen az Aba-lándzsára esett a választás, azt nem annak hagyományos királyavató rendeltetésében — ilyenről nem tudunk —, hanem a császári győzelemre emlékezte'ő s a németek számára rendkívül kifejező szimbolikájában találjuk meg. Az Altaichi Évkönyvekkel és a magyar hagyománynyal mindenben egyezik a későbbi kútfőknek tudósítása. Arnulfus66 és Bonizo1 7 szintén csak királyi fegyvert (Ungarici regis lancea), de nem avatási jelvényt látnak benne. Ha minden forrást eleve egyér'ékűnek és hitelesnek tekintünk s nem törekszünk a rendelkezésünkre álló adatok között időbeli és minőségi különbséget tenni, úgy a fen i értelmezés ellen kétségkívül felsorakoztatható VII. Gergely pápának Salamon királyunkhoz in'ézett 1074-i levele, mely a Rómába került Aba-féle lándzsát •— a koronával együtt — királyság (regni insignia) jelvényének nevezi. Ami VII. Gergely levelét 68 illeti, a reá építő felfogásnak alapvető gyengéje, hogy ezt az egyellen adatot kiragadja az egészből s a magyar vonatkozásokat a pápa politikai rendszeréiül elvonatj koztalva tárgyalja. T. Z. megelégszik annak hangoztatásával, hogy az „igen komoly alkalomra íródott",69 bár ez a tekintélyi érv a levélben foglalt állítások megbízhatóságát illetően initsem mond. Elmulasztja annak a forráskritikai szempontból mellőzhetetlen kérdésnek felvetését, hogy vájjon mi a valóságértékük VII. Gergely ilyesféle történeti exkuizióinak? Holott nyilvánvaló, hogy a pápa nem a mult hiteles visszaadására törekvő tárgyilagos történetíró, hanem a jelent és a jövőt szenvedélyes akarattal alakító politikus volt, akit a mult tanúsága csak mint a jelen igazolása érdekelt. A kutatás régóla tisztázta, hogy levelei tele vannak tör-64 Ann. Allah. a. 1044: regi's fascibus (id. h. 37), Krónika: sacris insignibus sancti regis Stephani (id. h. 333). 65 Ann Allah, a. 1045 (id. h. 40). Jellemzőnek találom, hogy ezt az adatot úgyszólván szószerint átvették a krónikák (u. o. 334). 66 MGSS VIII 18. 1. « MG Libelli de lite I 583. 1. 68 Registrum Gregorii VII. II 13 ed E. Caspar I 144—146. 1. 69 II 13. 1.
