Századok – 1944

Tanulmányok - MAKKAI LÁSZLÓ: Honfoglaló magyar nemzetségek Erdélyben 163

190 Д1АКК AI LÁSZLÓ nia. A Kalocsa nemzetséggel kapcsolatba hozható egyetlen helynévpár (Milió és Mikótelke) is ugyanezt a tanúságot kínálja. Most már minden nehézség nélkül kikövetkeztethetjük nemzetségeink X. századi elhelyezkedési rendjét, mely a következőképen alakul: I Kelet » rQ fi о 4. Kalocsa 1. Zsombor 5. Agmánd 3. Bori-a 2. Mikola 4. Kalocsa 1. Zsombor 2. Mikola 5. Agmánd 3. Borsa Még arra kell feleletet keresnünk, hogy miért telepítette a király a Kalocsa és az Agmánd nemzetségek jobbparti szállásait éppen a későbbi Torda megye területére. Elég egy pillantást vetnünk a térképre, hogy megállapíthassuk: a középkori Torda megye körülbelül egybeesik azzal a nyugat-keleti irányban hoszszan elnyúló területtel, melyet a Tétény és Gyula törzsei között kiépített kettős gyepüvonal vesz közre. Ez a terület tehát gyepüelve volt s ezért aránylag néptelenebb. Minthogy pedig a lakatlan vidékek a király tulajdonába mentek át, ez sem kerülhette el sorsát s így használhatta fel a király a két nemzetség áttelepítésére. Ezek után világosan látjuk az eddig országhatárnak állított nyugati (meszesi) gyepű szerepét is; nyilván ugyanolyan belső, törzseket elválasztó gyepii volt, mint amilyen Tétény és Gyula törzsei között húzódott. Ha a Kisszamos folyásával párhuzamosan haladó gyepüvonal hitelessége beigazolódnék, ezt a téli-nyári legelőváltó életrend éppen eléggé megmagyarázza. A X. századi magyarság még nem ismerte a helyhezkötött települést, az állatállományt, mely a nemzetség vagyonának oroszlánrészét tette, az egész nemzetség követte mind a téli, mind a nyári legelőkre. A balparti erdős, füves dombvidék nyári, a jobbparti szélvédett, mélyenfekvő tóvidék téli legelőterületnek volt alkalmas. Mikor tavasszal a balpartra húzódó nemzetségek úgyszólván kiürítették a Mezőséget, nagy terület maradt elégséges védelem nélkül, s a keleti gyepüvonal őrei és a nemzetségek tartózkodási helye között tekintélyes távolság keletkezett. Mivel pedig éppen nyáron kellett számítani a keleti nomádok, főleg a besenyők támadására, kívánatos volt a nyári legelőterület szegélyén .egy újabb védelmi vonalat létesíteni, ahová gyors erősítéseket lehetett harcbavetni. Tanulmánynnk végeredményét a következőkben szögezhetjük le: Erdélyt a X. század folyamán két irányhói, egyrészt a Maros völgyén, másrészt a meszesi kapun át szállotta meg a magyarság.