Századok – 1944
Tanulmányok - MAKKAI LÁSZLÓ: Honfoglaló magyar nemzetségek Erdélyben 163
172 MAKKAI LÁSZLÓ sátoroztak".2 1 Győrffy és Hóman eredményeit az erdélyi adatokkal összevetve, joggal tételezzük fel, hogy a Zsombor és Agmánd nemzetségek kettős birtokainak esetében is téli és nyári szállásterülettel kell számolnunk. Az a feltételezés, mely eddig történetírásunkban következetesen kísértett, hogy t. i. az erdélyi medencét a magyarság nyugatról keletre haladva fokozatosan, hosszabb idő alatt szállotta volna meg s ezt bizonyítaná az erdélyi megyék nyugat-keleti hosszan elnyúló alakja is, ezúttal nem állja meg a helyét, hiszen teljesen elképzelhetetlen, hogy lovas nomád nép, mint amilyen a honfoglaló magyar volt, megállott volna a Kisszamos vonalánál, üresen hagyva az életformájának kitűnően megfelelő fátlan, füves Mezőséget. A két nemzetség birtoktörténetével kapcsolatban azt is láttuk, hogy éppen a mezőségi birtokok látszanak ősibbeknek, mert ezeken osztoznak az összes ágak. Nincs tehát semmi okunk feltételezni, hogy a mezőségi telepek a nemzetségek későbbi kelet felé való terjeszkedése során alakultak ki. Az alábbiakban újabb bizonyítékokat fogunk szolgáltatni ezen állításunk megerősítésére. Kiindulva abból, hogy a honfoglaló nemzetségekre általában a vázolt kettős birtoklás jellemző, indokoltnak találjuk, hogy vizsgálódásaink körébe belevonjuk mindazokat a családokat, melyek a szóbanforgó területen hasonlóképen kettős birtokosok. Ilyen családok a Karácsonyi által is ismert Borsa és Szil nemzetségek, továbbá egy a Kapus és Nádas forrásvidékén birtokos sokágú család, melyet mi az alább kifejtendő okok alapján *MikoIa nemzetségnek nevezünk. A Borsa nemzetséget még legújabb történetirodalmunkban is szokás a bihari Barsa nemzetséggel összetéveszteni,2 2 noha Karácsonyi már megállapította, hogy két különböző nemzetségről van szó, melyek közül az első, a Borsa, kizárólag Erdélyben birtokos.23 Ez a tény Tagányi idézett állításának újabb cáfolata. Nemzedékrendünk jóval bővebb annál, amit Karácsonyi ad, különösen a szentpáli ágat illetőleg. Ennek oka Artolf fiai, Gyula és Lóránd ágának beillesztése. Borsa nb. Szentpáli Gyulát forrásunk Rodolf fiának mondja, a Rudolf név azonban Magyarországon ebben a korban olyan ritka, hogy már maga ez a körülmény gyanút ébreszt az olvasat helyessége ellen. Gyanús az is, ho^y Rudolf fia Gyula leszármazóiról semmiféle adat nem maradt fenn, holott a szóbanforgó vidék történetére a XIV. század elejéről aránylag sok adattal rendelkezünk. Felmerül azonban (Magyar)szentpál körül Artolf fia Gyula és Lóránd, akiknek birtokviszonyairól és családjáról már többet tudunk. Ezt az Artolf fia Gyulát 1315-ben Szomordok, fiát Pált pedig 1353-ban Magyar-21 Magyar történet (2. kiad.) I. 124. 22 Balázs Éva: Kolozs megye kialakulása. Bp. 1939. 9—10. 23 A magyar nemzetségek stb. I. 206. és 268.
