Századok – 1944
Tanulmányok - DEÉR JÓZSEF: III. Ottó császár és Magyarország az újabb történetírásban 1
14 ]>EÉK JÓZSEF A vitának3 5 azonban azóta házai oldalhajtása támadt. Tóth Zoltán 1942-ben változatlanul közzétette azt az értekezést, melyet öt esztendővel azelőtt a jubileumi Szent István-Emlékkönyv számára e tárgyról írt s amely a szerkesztőség állásfoglalása következtében olt nem jelenhetett meg.33 Fejtegetéseiből kiderül, hogy némi árnyalati eltérésekkel lényegében magáévá tetle a német történetíróknak a magyar államalakulás jellegére és III. Ottó császár irányító szerepére vonatkozó ismeretes elméleteit. E szerint Szent Islván a Birodalom és a császár részéről ugyanolyan elbánásban részesült, mint kortársa, a lengyel Boleszláv, aki hatalmának jelvényeit, a lándzsát és a koronát tudvalevőleg nem a pápától, hanem a császártól kapta.37 Tanulmányom magyar kiadásában a némel nézetek bírála'ával kapcsolatban foglalkoznom kellett a magyar szerző azonos vagy hasonló érveivel is. részletesen bizonyítva azt a tényállást, hogy előadása a német előzmények után „csupán a Schramm—Brack -mann-féle felfogás ismétléseként és felhígításaként hathat s meggyőző erővel ott sem rendelkezik, ahol . .. eltér a nevezeti felfogástól".38 Ily előzmények után került sor szerzőnk nézeteinek újabb, de most már merőben polemikus célú megismétlésére.3 9 Ennek 35 A. Brackmann, Kaiser Olto III. und die staatliche Umgestaltung Polens und Ungarns. Abh. d. Preuss. Akad. d. Wiss. Jg. 1939. Phil.-Hist. KI. Nr. 1. — P. von Váczy, AECO V (1939), 328—332 1. — Brackmann, Zur Entstehung des ungarischen Staates. Abh. d. Frcuss. Akad. Jg 1940. Phil.-Hist. Kl. Nr. 8. — J. Deér, Die Entstehung des ungarischen Königtums AECO VIII (1942) = Ostmittekuropäische Bibliothek Nr. 38. 36 Ezeket az előzményeket maga Tóth Z. mondja el alább idézendő tanulmányaiban. 37 A Hartv'k-legenda kritikájához (A szent korona eredetkérdése). Budapest, 1942, Ranschburg, 130 1. 38 A magyar királyság megalakulása: Magyar Történettudománvi Intézet Evkönyve I. (1942), 4. 1. 39 „Történetkutatásunk mai állása" körül (A szent korona eredetkérdéséhez). Budapest, 1943, Ranschburg, 36 1. Az idézetnek szánt címhez megjegyezni kívánom, hogy annak megfelelője tanulmányomban nem található meg. Én ugyanis Tóth Zoltán művének csupán a szóban'orgó „prob'éma", nem pedig „történetkutatásunk" mai állásától való elmaradottságáról beszéltem, ami egy öt évvel ezelőtt írott és változatlanul közzétett dolgozat esetében aligha jogosulatlan megállapítás. Távol állott tőlem, hogy módszerét bármiféle „korszerűség" szempontjából bíráljam s nézete:vel azért szálljak szembe, mintha azokban valamiféle régi iskola vagy irányzat megnyilatkozását látnám. (A következőkben Tóth Zoltán első tanulmányának jelzése: I, a másodiké: II.) Ami polémiájának hangnemét illeti, olvasóira kell bíznom annak eldöntését, hogy tudományos tárgyilagosságom és jóh: szemüségem következetes kétségbevonása (1. különösen II, 17., 25., 36. 1.) mennyiben egyeztethető össze az irodalmi vita szabályaival s a tárgy komolyságával, s mennyiben válik javára a szerző által hirdetett nézeteknek. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a szerző felháborodásai és csodálkozásai az olvasókból ncin:pen szoktak hasonló érzelmeket kiváltani, a gúny és az élcelődés pedig elhomályosítja az érveket. Dolgozatom e felfogásomból következően e részében is csupán T. Z. érveivel, nem pedig vitairatával foglalkozik. Nem hallgathatom el viszont azt a tényt, hogy értekezésetek hangja erősen emlékeztet arra, melyet éppen ezzel a kérdéssel kapcsolatban román részről
