Századok – 1944

Ismertetések - Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház. Ism.: Aggházy Mária 138

138 művészettörténet •— régészet Kár, hogy a barokk-kornak ez az emléke nem maradhatott meg eredeti rendeltetésében, bár most a főváros igyekszik minden, a közbeeső tulajdonostól származó önkényes és a műemlék stílusába nem illő változtatást, toldást eltávolítani és a kiszabadítható művészi értékű részeket újra napvilágra hozni. AGGHÁZY MÁRIA. GÉFIN GYULA: A SZOMBATHELYI SZÉKESEGYHÁZ. Szombathely, 1943, Martineum, 166 1., 48 mell. 8°. Vanyó Tihamér „A plébániatörténetírás módszertana" című értekezésében buzdít és a legrészletesebb útmutatásokat adja a plébániatörténetek megírásához. Kívánalmainak, utasításainak sokrétűségét mutatja az a tény, hogy ha valaki megadott szempontjai szerint dolgozik, egy részletkérdés alapos tisztázása is már önálló müvet adhat. Erre példa G. munkája a szombathelyi székesegyházról, mely Vanyó Tihamér idézett és a Regnum 1940/41-i kötetében megjelent módszertani kívánalmai eszményi megvalósu.ásának tekinthető. Azaz abból, az egész plébániatörténetből csak a templomépületet és történetét ragadja ki, írása mégis önálló könyvben való megjelenésre méltó és jogosult. Természetszerűen megindokolja ezt, hogy olyan nagyszerű alkotást tárgyal, mint az első szombathelyi nagy püspöknek, Szily Jánosnak művét: a székesegyházat. A szemléletes leírásból megismerjük a pompás templomépület külsejét, a belső tér kiképzését építészeti szempontból, szobrászi és festménydíszeit, felszereléseit a berendezéstárgyaktól kezdve a legapróbb kegyszerig. Külön fejezet tájékoztat az építéstörténetről, mely hatalmas feladat a végleges beteljesülésig lelkesedéssel és szeretettel ápolt gondja volt nemcsak Szily Jánosnak egész életében, de még utódjainak is és munkát adott egymást felváltó több művésznemzedéknek. Ezeknek a művészeknek rövid életrajzával fejezi be G. ismertetésének szövegrészét, utána pedig gazdag szép képanyag tárja elénk szemléletesen a szombathelyi székesegyház műkincseit. A műtárgyak leírásaival kapcsolatban talán csak egy észrevétel lehetséges az író megállapításaival szemben: nem mindenütt viszi keresztül következetesen az esztétikai és történeti szempontok szerinti értékelést és ennek következéseképen a selejtezést. Ez azonban megmagyarázható az esztétikai értékítélet túlnyomóan szubjektív voltával. G. lelkes és szeretettel megírt, részletes ismertetése nemcsak kitűzött célját érte el: felgyújtotta „a késő utódok szívében a nagy püspök Isten iránti hitének, bizakodásának és szeretetének tüzét", hanem a jövendő összefoglaló történetének írója számára eléggé meg nem becsülhető, megbízható forrást nyújtott. AGGHÁZY MÁRIA. BANNER JÁNOS: RÉGÉSZETI KUTATÁSOK BÉKÉS MEGYÉBEN. Gyula 1940, Városi Múzeum. 28 1. 8°. — (Gyulai Dolgozatok 2.) — BANNER JÁNOS: A KŐKORI ÉLET BÉKÉS VÁRMEGYÉBEN. Gyula 1941, Városi Múzeum, 71 1., 5 mell. 8°. — (Gyulai Dolgozatok 4.) A B. által összeállított beszámoló nélkülözhetetlen kézikönyvet jelent mindazok számára, akik Békés megye régészeti leleteivel foglalkoznak. B. ugyanis az általa feldolgozott nagy magyarországi bibliográfiai anyagból kiválogatta és közölte mindazt, ami Békés megye leleteire vonatkozik. Amilyen úttörő B. bibliográfiai munkássága napjaink magyar régészeti irodalmában, ugyanolyan hasznos kezdeményezésnek kell tekintenünk a békésvármegyei kőkori életről írt ismertetését is. B. újra visszatért a hazai régészet által sajnálatosan elhagyott palaeontológiai módszerre. A régészeti néprajz módszerei közelebb visznek minket az egves népek megismeréséhez, mint a divatos kultúrkörelmélet eredményei. A régészeti érdeklődés központjában ma egyes népek, sőt egyes kimagasló egyéniségek felkutatása és meghatározása áll. Ez teszi lehetővé, hogy „őstörténelemről" beszéljünk. E történelem hitelessége módszertani kérdés. E könyv a művelt nagyközönségnek íródott, de épp