Századok – 1944

Ismertetések - Zichy István gróf: Lórántffy Zsuzsanna állítólagos arcképe. Ism.: Vayer Lajos 136

színészettörténet viselettörténet soros ebéd-meghívó Jászai jellemének megrajzolásában senkit sem fog előbbrevinni, azonban lehet az életrajzírónak olyan problémája, amelynek megoldásához esetleg ezek az apró-cseprő adatok segítik hozzá. A nagy színész, a vidéken jövő-menő sztár fellépéseit, életútját igen nehéz követni, s nem egyszer teljesen jelentéktelennek látszó szavak, egy névjegyre vetett pár szó, egy keltezés segít a rekonstruálásban. Az, aki már maga is bíbelődött hasonlókkal, nem mondhatja a legkurtább levélkére sem, hogy felesleges. Ha azonban tényleg szükség van teljességre, akkor nem érhetjük be a most megjelent néhány száz levéllel, hanem azt kell kívánnunk, hogy minden írásos emléket, ami Jászai után fennmaradt, tegyenek közzé; így a szakembernek meglesz az a biztos érzése, hogy a magyar színészettörténeti emlékek őserdejében legalább Jászai Mari levelei várják szépen rendbeszedve és kiadva. A kurta-furcsa kis levélkék mellett tartalmaz a könyv számos hosszú és valóban művelődéstörténeti vonatkozású megnyilatkozást is. Jászai fejlődésé nek vonala megrajzolható belőle; a kis kezdő, akinek még nagy feladat a ,,Samil" Eskámjának előadása, a fiatal nemzeti színházi színésznő, aki nyári vendégkörútjáról azt írja az urának: „Veszem észre, hogy nagyon sokat haladtam e hó alatt, igazán ez a sok öreg (!), meg ez a sok különféle szerep bizonyos nyugalmat adott, ami eddig, érzem, hogy hiányzott"; az „Ember tragédiájának" Éváján és Elektrán keresztül az öregasszonyig, aki azon kesereg, hogy nem játszhatik az „Árva László király"-ban, a tragika ezer arca tükröződik vissza. Megtudjuk, hogy mit látott és mit gondolt Jászai Párizsban és Londonban, a világháború kitörésekor és Horthy Miklós 1919-i bevonulásakor. Hallunk Petőfiről és Shakespeare-ről, színészekről, akik már elköltöztek és másokról, akik még élnek. Jászai impulzív egyénisége beszél hozzánk minden sorból — és itt meg kell állnunk egy pillanatra. Éppen, mert Jászai kedélye ennyire változékony, ennyire csak hangulatainak élő, volt indokolt leveleinek kiadása. Emlékiratai olyan tükröt mutatnak kortársairól, amely igen sok helyen torzít, igen sok helyen homályos. Vájjon elhiszi-e valaki, aki a fiatal Marinak férjéhez intézett leveleit végigolvassa, hogy Kassai valóban olyan korcs lélek volt, amilyennek a Napló állítja? Aligha. Ez a házasság szerelemből jött létre s felbomlásában nemcsak Kassai furcsaságai voltak a bűnösök. Vagy nem módosul-e erősen Jászai apjának arcképe? Emlékirataiban lelkibeteg vadállatnak festi az apját. A levelek így szólnak róla: „...apám, szegény, tárt karokkal fogadott...", „Most adja fel édesapám a ládát, hirtelenében nem lehetett jobbat és szebbet, azt mondja édesapám, hogy fejsze nélkül bele nem nyúl senkii!!" Előfordul, hogy műveletlensége, erőszakos mivolta ellen panaszkodik, de azt is említi, hogy csomagot kapott hazulról, hogy szülei csókoltatják Kassait stb. Legközelebbi rokona'n kívül is nem egy akad, aki a levelek világánál érthetőbb, emberibb, a valóságnak megfelelőbb színben jelenik meg (pl. Prielle Kornélia), mint az Emlékiratok kissé hadesi fényében. Néhány szót a kiadvány könyvészeti tulajdonságairól is kell ejtenünk. Hogy a papiros rossz, a gazdag képanyag csaknem teljesen tönkrement, az sajnos, de nem orvosolható hiba. Van azonban a könyvben néhány értelemzavaró sajtóhiba: mind ezek kijavítása, mind a névmutató kiegészítése és némi módosítása a következő kiadásnál igen emelné a inü értékét. M. CSÁSZÁR EDIT ZICHY ISTVÁN GRÓF: LÓRÁNTFFY ZSUZSANNA ÁLLÍTÓLAGOS ARCKÉPEBudapest 1943, Magyar Történeti Múzeum, 26 1., 15 t. 8°. — (Művelődéstörténeti füzetek, 2.) A magyar viselettörténet a multszázadi úttörők, Rómer Flóris, Boncz Ödön, Nagy Géza, Szendrei János kezdeményezései után nem haladt tovább a korszerű módszertani fejlődés útján. Pár érdekes adalékon, a Höllrigl Józseftől rendezett értékes viselettörténeti kiállításon kívül, még analit'kns munkák sem vitték előbbre a kultúrhistória e fontos stúdiumát, mely a korok szellemének, társadalmának, gazdaságának, művészetének megismerését az életstíluson, az ember megjelenésén és magatartásán keresztül oly közvetlenül teszi lehetővé. Szintetikus összefoglalásról szó sem esett irodalmunkban, bár