Századok – 1944

Ismertetések - Teleki; Joseph Comte: La cour de Louis XV. Ism.: Gy. J. 132

132 művelődéstörtén kt Csokonait is. De a legtermékenyebbnek Kisfaludy Sándor és Petrarca szellemi rokonságát kell tekintenünk. A nemzeti újjáébredés óta újból és újból változik a kapcsolatok súlypontja. A XIX. század első évtizedeiben az olasz opera, színi irodalom és művészet talált nagy visszhangra. Csakhamar azonban politikai síkra terelődött a figyelem. K., a risorgimento egyetlen magyar kutatója, itt pontosan összefoglalja, amit a párhuzamos, egymással számtalanszor érintkező olasz-magyar szabadságmozgalmakról tudnunk kell. A XIX. század második fele óta erős fordítói gárda igyekszik megismertetni az olasz irodalom nagyjait nálunk és a magyar irodalmat az olaszokkal. K. mintaszerűen ismerteti az olasz-magyar kulturális életet előmozdító szervezetet is, méltatja Gerevich Tibor, Zambra Alajos, Várady Imre, Carlo Tagliavini, Huszti József érdemeit. Kis könyve Várady Imre kétkötetes összefoglalása után sok újat mond, és aki az olaszmagyar művelődési kapcsolatok múltjában tájékozódni akar, kell hogy elolvassa. -I- rr KARDOS TIBOR. LA COUR DE LOUIS XV. JOURNAL DE VOYAGE DU COMTE JOSEPH TELEKI. Publié par Gabriel Tolnai. Paris-Budapest, Les Presses Universitaires de France, 1943, 2Ш 1. 8°. A húszéves Teleki József nyugateurópai utazásának útinapólját közli T. gondos és formás kiadása, francia fordításban a Tudományos Akadémia könyvtárában levő kézirat szerint. Svájc, Németország és Hollandia városait járja be az ifjú erdélyi arisztokrata, aki naplójában mindent pontosan feljegyez, korának neves személyiségeinél tett látogatásait csakúgy, mint az elfogyasztott ételeket, kiadásait. A hétéves háború idején utazza be Teleki József Nyugat-Európát, abban az időben, amidőn a francia szellemi élet már a felvilágosodás jegyében áll. Teleki József erdélyi protestáns és szigorúan konzervatív szellemű. A francia életet alaposan ismeri s minden jelensége iránt érdeklődik. A felvilágosodás áramlatai hidegen hagyják. Ártatlan apróságok kötik le figyelmét, Rousseau fapapucsát figyeli, ahelyett, hogy egyéb jellegzetességeit venné észre a nagy bölcselőnek. Ugyanígy bánik Voltaire-rel és Diderot-val. .. Szerény képet kapunk Teleki Józseftől az 1760-as Párizs társadalmi életéről. A kultúrtörténész talán fog néhány felhasználható adatot találni ebben a képben, amely azonban inkább egy maradi arisztokrata lelkiségének a dokumentuma, semmint XV. Lajos udvarának. Sajnos azonban, ebből a tárgykörből kevés értékesebb munkát vihetünk a külföld elé. T. szövegkritikai iskolázottságát s a kiadó, Magyar Történettudományi Intézet, áldozatkészségét minden elismerés megilleti. j SÖTÉR ISTVÁN: FRANCIA-MAGYAR MŰVELŐDÉSI KAPCSOLATOK. Budapest, 1941, Magyar Szemle Társaság, 80 I. 16°. — (Kincsestár. A Magyar Szemle Társaság kis könyvtára 133.) S. igen jó arányérzékkel foglalja össze öt íven mindazt, ami a magyarság életében, megtelepedése óta a mai napig Rajnántúlról jött: politikai, társadalmi, művelődési elem, eszmeáramlat, hatás. Fejezetbeosztásában, századokra vagy egyéb időszakra tagolás helyett, szerencsésen alkalmazkodik az eddigi kutatásokból önként adódó sorrendhez, s így elkerül minden, dátumokkal és korszakbapréseléssel együttjáró merevséget. Címei maguk is utalnak az egyes, nagyobb foltot képviselő kutatási területekre: Diákok, Főpapi humanis- о ták (Eckhardt Sándor, Gábriel Asztrik), Bujdosók (Szekfü Gyula, Zolnai Béla) stb. A könyvecske végéhez csatolt Irodalom summás, de olvasás közben kiderül, hogy S. részletekbe vágóan ismeri a problémák legújabb állását is, utal az ellentétes véleményekre s ami ugyancsak érdemül tudható be, biztos kézzel rostál és teremt rendet heterogén anyagában. Mondatai tiszták, stílusáról mást nem lehet mondani a közhellyé kőplatóit szónál: franciásan pontos és világos. Előadásmódjával felejtetni tudja, hogy hatalmas és más kézben sok bajt okozható adattömeggel dolgozik, öröm olvasni ezt a kis Kincsestár-kötetet. KENYERES LÁSZLÓ.