Századok – 1944

Ismertetések - Salacz Gábor: Az Agliardi-affaire. Ism.: Tóth László 128

128 egyház történet lehet megfigyelni. A francia bölcseleti irodalom termékei elsősorban a fiatalabb nemzedék könyvei között lelhétők tel. Sajátos és érdekes jelenség, hogy Pázmány művei a plébánosok és p.ébán.ák könyvtáraiban is nagy példányszámban fordulnak elő. Ez a körülmény Pázmány nagyságát, munkáinak •értékállóságát és eleven hatását bizonyítja. Rajta kívül közkedveltségben az első helyen Kçmpis Tamás áll a „Krisztus követésé"-vel. A hittudóniányok egyéb ágaiban is nyomon kísérhetjük az áliamtól is terjesztett koreszmék hatását. Viszont arra is érdemes felfigyelnünk; hogy a magyar papság ott, ahol nem nehezedett rá felsőbb kényszer művelődési igénye, érdeklődése kielégítésében, józanul inkább a „korrekt" müveket szerezte be. A hitnuzgalmi művekben a negatívum a jellemző, t. i. hiányoznak a „márkás" janzenista írók. Az egyházias szellem szempontjából teljesen kifogástalan a biblikus tudományok könyvkészlete, viszont az egyházjogi anyag erősen febroniánjozeíinista szellemű. A szoros értelemben vett hittudományos müvek mellett néhány plébánosnak igen érdemes gyűjteménye volt magyar irodalmi művekből. A veszprémi papság sorából külön is kiemelkedik Horváth János kanonok, ki halálakor tízezerkötetes könyvtárat hagyott hátra. A három vármegyében kb. 14.000 mű, kb. 30 000 kötet könyv állott a falusi lelkészkedő papság rendelkezésére. Az általános benyomás, amit a tanulmány elolvasása után nyerünk, hogy a XIX. század elejének magyar papsága benn állott az idő sodrában, lépést tartott kora művelődésével, de nem hódolt be teljesen a korszellem uralkodó irányzatainak. De az sem vitatható, hogy ez a szellem erős nyomot hagyott a magyar katolikus papság szellemi arculatán, műveltségén és gondolkodásán. H. tanulmányának gazdag anyagából és finom megállapításaiból mindössze egy marékra valót szedtünk össze tanulságul annak szemléltetésére, mennyiben és hogyan értékesítette a könyvjegyzék anyagát. A könyvjegyzéket E. állította össze évekig tartó, fáradságos munkával Kurbély György veszprémi püspök által az 1815—17. években végzett kánoni látogatás aktáiból. Lelkes, lelkiismeretes és hangyaszorgalommal végzett munkáját, mellyel mások számára is hozzáférhetővé tette ezt a könyvjegyzéket, csak a szakemberek tudják kellőképen értékelni és méltányolni. Használhatóságát mindenesetre emelte volna, hogy ha az anonym művek kezdőszavát is kiemelten szedi a nyomda. A könyvjegyzéket előnyösen egészítik ki a mellékletek: a könyvészeti statisztika, továbbá a plébániák névmutatója. Ehhez csatlakozik az egész könyvre kiterjedő névmutató a névtelen művek felsorolásával. A munka kiadása Pfeiffer János szerkesztő áldozatkészségét dicséri. NYERS LAJOS (Veszprém). SALACZ GABOR: AZ AGLIARDI-AFFAIRE. Budapest 1941, Stephaneum-ny„ 76 1. 8°. — (Klny. a Begnum Egyháztörténeti Évkönyvből.) S. alapvető fontosságú munkát végez, amidőn a bécsi és budapesti állami, valamint a magyar egyházi levéltárak iratai alapján a kiegyezés korának egyházpolitikai fejlődését írja meg különböző kérdések körül csoportosítva részletekbe menő gazdag anyagát. Munkái közül eddig a legjelentősebb az egyházpolitikai harcok történetét tárgyaló monografiáia volt De a többi tanulmánya is értékes anyagával sok új adattal és szemponttal szolgál a magyar liberalizmus fénykorának történetéhez. Jelen munkája azzal a válsággal foglalkozik, amely Agliardi bécsi pápai nuncius magyarországi utazásának nyomán a monarchia külpolitikai vezetésében, valamint a monarchiának a Szent Székkel való viszonyában keletkezett. Régi szokásnak hódolt Agliardi nuncius is, amidőn 1895. ápril:

sában magyarországi útra indult, hogy a főpapokat székhelyeiken meglátogatva, személyesen is tájékozódjék a magyar helyzetről, amely ekkor, az egyházpolitikai törvények megalkotása után, különösen kényes volt. A nuncius utazása során különböző nyilatkozatokat tett a sajtó képviselői, valamint a nyilvánosság előtt. Az egyházpolitikai harcoktól még izgatott hangulatban lévő liberális magyar közvélemény Agliardi magyarországi útját és itteni magatartását úgy fogta fel, mint illetéktelen beavatkozást Magyarország belügyeibe, amely feltétlenül visszautasítást kíván. Ezt a nézetet vallotta Bánffy Dezső miniszter-