Századok – 1944

Ismertetések - Nagyfalusy Lajos: A kapornaki apátság története. I–II. Ism.: Mollay Károly 120

120 EGYHÁZTÖRTÉNET NAGYFALUSY LAJOS: A KAPORNAKI APÁTSÁG TÖRTÉNETE. I—II. Kalocsa 1941—1942, Pray Rendtörténetíró Munkaközösség, 168 + 268 1. 8Q. — (Publicationes ad históriám Societatis Jesu in Hungaria illustrandam. Lucubrationes 6.) „A mai történetírás egyik legfontosabb feladatául a helytörténet és falutörténetkutatást tűzte ki. E téren még sokat, igen sokat várhatunk és némely do ogban pl. a települések történetében még nagyon sok a tisztázni való. E történeti tisztázások némi részét (és nem utolsó részét) akarják szolgálni e kutatások is." A szerző e szavakkal indítja útnak munkáját A munka nemcsak á címben megjelölt zalamegyei egykori bencés apátság történetét dolgozza fel, hanem vázlatosan összefoglalja Kapornak község történetét is. Az első kötet nagyjából az apátság b:rtoktörténetét tartalmazza, a másodikban található a kpzség, a plébánia, valamint a hiteleshely története. A szerző tehát határozottan helytörténeti célkitűzéssel indult neki a munkának. A helytörténetírás legnagyobb nehézsége az, hogy egyrészt szórványos adatok váltakoznak tömegesen előforduló adatokkal, másrészt a helytörténetírcnak egyszerre sokrétű anyaggal kell megbirkóznia. A szórványos adatok nehezen állíthatók egy fejlődési sorba s ezért a helytörténetírók nagyrésze a hiányokat az országos történet adataival pótolja ki, helyesebben szólva, az országos történet fonalára fűzi a szórványos helytörténeti adatokat. Ezáltal a helytörténetnek ebből a (rendszerint középkori) fejezetéből az országos történetnek kivonata lesz, amelyben csak véletlenül fordulnak elő helytörténeti adatok A forrásanyag sokrétűsége viszont azt kívánja meg a helytörténetírótól, hogy a történettudomány minden résztudományában otthonos legyen, sőt újabban már a nyelvtudomány eredményeit is hasznosítania kell. Veszélyt rejt magában azonban az adatok tömeges előfordulása is. A helytörténetíró az adatok rabja lèsz s megfeledkezik arról, hogy az adatok tömege nem azonos a történettel, hanem csak képviselője, megnyilvánulása a múltnak: az adatok felsorolása tehát nem rekonstruálja azt a folyamatosságot, amely „fejlődésként" végighúzódik a múlton. Az említett nehézségekkel a szerzőnek is küzdenie kellett. Még mielőtt erre kitérnénk, kiemeljük a szerző lelkiismeretes anyaggyűjtését. Helytörténeti irodalmunk mai állapotában külön érdemnek számít, ha a helytörténetíró a lehetőleg teljes helytörténeti forrásanyag összegyűjtésére vállalkozik. Aki már maga is megpróbálkozott ezzel, tudja, milyen hálátlan feladatról van itt szó. Itt is a XV. századtól kezdődőleg folynak bővebben az adatok. Ami tehát ezelőtt volt, arra vagy későbbi időkből kellett visszakövetkeztetni vagy a környező nagyobb terület viszonyait kellett figyelembe venni. így mindjárt a bevezetésben (7-—22. 11.) bőséges helynévi anyag alapján Vas és Zala megye települési viszonyaival foglalkozik csak azért, hogv Kapornak nevét törökösnek, a települést mafát Vas megyéből eredő áttelepülésnek mondhassa. Természetesen itt elkerülhetetlen volt a besenyő kérdésben való állásfoglalás is s ez meglehetősen eltérítette a szerzőt sajátosan helytörténeti feladatától. Bizonyos, hogy Kapornakkai kapcsolatban a település kérdését is tisztázni kell, de nem Kapornak monográfiájában, mert erre a helytörténeti anyag maga nem ad módot. Szélesebbkörű nyelvészeti és telepü'éstörténeti kutatásnak viszont csak az credmínijei illeszthetők bele a monográf'ába. Ezután foglalkozik az apátság alapításával (23—27. 11), majd külön fejezetben (28—33 11.) azzal a kérdéssel, voltak-e az apátságnak fiókapátságai. A fejezet a XVIII. századig vezeti el az olvasót, míg megtudja, hogy az apátságnak fiókapátságai nem voltak. Ezután kerül sor az első kötet főrészére, amely ,.A kanornaki apátság birtokai; gazdaságtörténetének vázlata" főcímet viseli (34—139 11.). Ez ismét a XTIL századtél kezdve napjainkig vezet el bennünket. A birtokok fölsoro'ása után az apátsági malmoké következik; majd összehasonlító gazdaságtörténeti adatok a kapornaki gazdaság országos helyzetére vonatkozólag, az 1567, és az 1E69 évi urbáriumok és egy 1568—1^69. évi . leltár adatainak felsorolása. S így ömlenek tovább az adatok napjainkig. Ebben a fejezetben természetesen sok nem gazdaságtörténeti adat is van s az embernek az az érzése, hogy a fejezet a gazdaságtörténeti címet éppen csak