Századok – 1944
Ismertetések - Bizánci költemények Mánuel császár magyar hadjáratairól. Ism.: Gyóni Mátyás 112
112 POLITIKA ÉS HADTÖRTÉNET határ múltja feló és rögtön széleskörű anyaggyűjtésbe fogott, s ebben Domanovszkynak elsősorban a nyugati határviszonyokra vonatkozó jegyzeteire támaszkodott. E munkájának első eredménye a Bécsi Történetkutaló Intézet 1934-i Évkönyvében megjelent „A magyar államhatár kialakulásáról" című tanulmánya volt. Később a Magyar Történelmi Társulatban tartott felolvasást hazánk Szent István-korabeli határairól. Ez a munkája a Szent István Emlék könyvben „Magyarország határai Szent István korában" címmel látott nyomtatásban napvilágot. Most e témakörből egy hosszabb dolgozatot olvashatunk tollából. Nem kell különösebb hozzáértés ahhoz, hogy az olvasó rögtön észre ne vegye ebben az értekezésben az évek óla folyó elmélyült munka eredményét. Főleg ami a módszert illeti; mert a helyes problémameglátás és a felismert kérdéseknek sok szempontból való alapos megvilágítása K. e dolgo zatának legfőbb érdeme. Különösen a középkorral foglalkozó nagyobb rész dicséri e tekintetben a szerzőt. A főeredmény ahban foglalható össze, hogy a Muraköz a magyar királyság megalapítása óta — nem tekintve egy-két rövid ideig tartó epizódot, melyek között tulajdonképen ennek a területnek 1849—61 között ténylegesen Horvátországhoz való csatolása az egyetlen lényeges — mindenkor magyar felségterületnek számított és idők során a határ egyre határozottabban rögződött meg a Dráva vonalában. A szerzőnek némely részletkérdésben való állásfoglalása esetleg még nem látszik eléggé igazoltnak, így az, hogy magyaroknak és horvátoknak a Muraközben való együttélése egészen a magyar honfoglalásig nyúlnék vissza, vagy hogy ezen a területen már a magyar királyság megalapítása óta gyakorolná a magyar király a hatalmat, mindamellett nagyjában ezzel a tanulmánnyal a muraközi határ kérdését megnyugtató módon megoldottnak tekinthetjük. Ha K. megállapításai itt-ott még megerősítést kívánnak, akkor ez elsősorban a magyar-horvát kapcsolatok legkezdetét tárgyaló szakaszban várható, az újkori fejlődés rajzában pedig inkább kiegészítésekről lehetne szó. Bár a téma maga is sokkal kevesebb problémát vet fel az újkori részben, mint a középkoriban, mégis aránytalan a feldolgozásban a kettő közötti különbség. Így legalább vázolni lehetett volna azt a hatást, amelyet a lakosság népi tudatában való fejlődés a terület állami hovatartozásának megítélésében és ekként az országhatár kérdésében is előidézett a XVIII. század után. Egy 1785-i zendülés bő leírása arra enged következtetni, hogy a szerző látja ezt a problémát is, de valamilyen okból nem jutott kifejtéséhez, amint általában a legújabb kor tárgyalásában és a talán elsietett , befejezésben szemmellátható az a küzdelem, amelyet az író munkájában az Évkönyv megjelenésének időpontjához kötve a terminussal folytatott. Kár. hogy a kitűnő középkori nagyobbik rész után ez az egyenetlenség következik, ez azonban a munka értékéből csak keveset von le. K. ezen dolgozatában messze túlszárnyalta elődeit, akik főleg 1861-ben vagy 1918 után e tárgyban véleményüket hallatták, és e témakörben való szilárd megalapozottságánál fogva, fejlett módszerével, törekedve minden kort saját szemléletében megérteni, a kérdésnek az adott körülmények között lehető legjobb kidolgozását adta. .TTJHÁSZ LAJOS (BÉCS). BIZÁNCI KÖLTEMÉNYEK MANUEL CSÁSZÁR MAGYAR HADJÁRATAIRÓL. Kiadta és bevezetéssel ellátta: Rácz István. Budapest, 1941, 48 1., 1 mell. 8°. — (Magyar-Görög Tanulmányok — OúfTpoeMnviKai MeXérai 16.) Az oszmánli-török kor mellett éppen Mánuel császár kora az a szakasza a magyar-bizánci érintkezések történetének, amellyel filológusaink és történészeink a legkimerítőbben foglalkoztak. B. forráskiadása és a hozzá (magyar és újgörög nyelven) írt alapos bevezető tanulmány még's értékes új eredményekkel tudja gazdagítani a Mánuel-kori magyar-görög kapcsolatok történetének gazdag irodalmát. A munka főérdeme három, Mánuel császár magyar hadjáratairól szóló költemény kiadása. Mindhárom költemény a rendkívül termékeny XII. századi bizánci költő, Theodoros Prodromos (Ptochoprodromos) nevén szerepel. B. ügyesen állítja bele ezt a három költeményt a kor bizánci történeti irodalmának művei közé. Mánuel magyar háborúinak történetéhez a
