Századok – 1944

Ismertetések - Durčanský; Ferdinand: Pohl’ad na slovenskú politickú minulost’. Ism.: Vigh Károly 98

98 NÉPISÉG- ÉS NEMZETISÉGTÖRTÉNET 10 r ÖURCANSKY, FERDINAND: POHEAD NA SLOVENSKÜ POLITICKÜ M1NILOST. Bratislava 1943, Szerző, 322 + 42 1. 8°. A volt szlovák külügyminiszter terjedelmes könyvben foglalja írásba a szlovák politikai múltról vallott nézeteit Könyve kimondottan magyarellenes célzattal készült: a szerzőnek az volt a szándéka, hogy olyan könyvet adjon a szlovák ifjúság és értelmiség kezébe, amellyel „tudományosan" erősílheti magyargyűlöletét. D. üres lölényessc'ggd kezeli a magyarságot és ugyanígy nyilatkozik a legfontosabb történeti kérdésékről is. Érdekes, hogy amíg bennünket a legteljesebb gyűlölettel kezel, addig sohasem nyilatkozik rosszalólag a csehszlovák köztársaságról. Legalább is nem ítéli el a csehszlovák gondolatot, sőt egyáltalán el sem veti azt. Könyvéből kétségtelenül kiérezhető, hogy a cseh és szlovák federalizmus híve. A csehek csehesítési politikájáról keveset beszél és még kevesebb adatot hoz fel. A kérdést itt filozofálással hallgatja el s csak olyan nézetekkel szemben vitatkozik, amelyek ellen a volt Csehszlovákiában is lehetett írni. Könyvét a szlovák ifjúság széles rétegekben terjeszti. Ma a legolvasottabb munka Szlovák ában. Ezt a történietlen, tendenciózus, publicisztikai munkát hallgatólagosan támogatja a Tiso-kormányzat is. D. a bevezetésben szánalmat akar ébreszteni a szlovákság iránt azáltal hogy a magyarok bejövetelének és a germánok keleti irányú nyomásának tulajdonítja a morva-szlovák á lam megsemmisülését Ezt a szánaloir.ébresztést végigvonultatja a szlovákság egész történetén, persze a magyarság rovására. Különösen vonatkozik ez a tatárjárásra, törökdúlásra, 48-ra, a dualizmusra. Idézetei sokszor nem illetékes, nem megbízható munkákból valók. Könyve ] 1 fejezetre oszlik. Az eseménytörténetet publicisztikai felületességgel és *célzatossággal vezeti végig, kezdve Samo első középeurópai szláv államától a védnökségi Szlovákia megalakulásáig. A mai szlovákok őseinek, a morva-szlávoknak településhelyét D. Stanislav alapján (Rísa Verkomoravská, Praha 1933, 532 1.) a Közép-Duna-medencében jelöli meg, benépesíti velük az egész Dunántúlt és keleten az erdélyi hegyeket állítja településük határául. Mindezt gyér, sokszor kétséges nyelvészeti adatok alapján, vagy egyszerűen más szláv néptöredékek (szlovének, horvátok, bolgárok) „szlovákosításával" teszi. Ebben a kérdésben D. nemcsak felületes, hanem felkészületlen is. Figyelmen kívül hagy két alapvető munkát: Niederleét és Kniezsáét (Rukovët slovanské archeologie. V Praze 1931, 2fi7 1.). Az előbbi Szlovákiáról úgy vélekedik, hogy az a rendelkezésre álló emlékanyag alapján ítélve, elüt Cseh- és Morvaország anyagi hagyatékától s inkább a délszláv-zóna lelelcsoportjához tartozik. Kn'ezsa pedig (Magyarország népei a XI században. Szent István emlékkönyv. Budapest 1938, 400 1.) történeti, nyelvészeti és régészeti bizonyítékok alapján megállapítja, hogy nem lehet eldönteni, vájjon a XI. századi szlávok a honfoglaláskor itt talált lakosság utódai-e, vagy pedig csak a X—XI. században költöztek-e be mai lakóhelyükre. Más kutatók véleménye szerint Magyarország területéből a Morvától a Garamig terjedő terület tartozott a Morvabirodalomhoz (Melich: Honfoglaláskori Magyai ország, 333 1., Chaloupecky: Staré Slovensko, Bratislava 1923, 28 1.). Tehát csak ezen a területen, a honfoglaláskori Magyarország északnyugati részén lakhattak morvaszlovákok. E me'lett a fentieken kívül csak negatív bizonyítékaink vannak. Ugyanis e két folyó közén kívül nem találunk másult morva-szlovák jellegű nyomokat. Ami a magyar és szláv elemek mennyiségi és minőségi súlyát illeti, elég lett volna, ha D. fellapozza Palacky híres Dëj'ny-jét (Dëjiny I. 197 1.). Palacky nem vádolható magyarofilizmussal, mégis a rokonnépek sorsától való menekülésünket és az európai közösségbe való szerencsés beilleszkedést elsősorban a magyaroknak a sz'ávokét felülmúló népi erejével magyarázza. D. ennél a kérdésnél Vámbéryt fogadja el illetékesnek! D. könyvének talán legtörténietlenebb, legsúlyosabb tévedésekkel és propagandisztikus célzatú ferdítésekkel fieírzsegő fejezete a középkori Magyarországgal foglalkozó rész. Általában szembetűnő nála az egykorú politikai formák tartalma iránti nagyfokú érzéketlensége. Szerinte a magyarokat szlovák papok térítették meg, a magyar állami intézmények szlovák eredetűek. Az