Századok – 1943

Tanulmányok - BOTÁR IMRE: Szolnok agrártörténete a XIX. században 78

SZOLNOK AGRÁRTÖltTÉNETE Л XIX. SZÁZADBAN 87 A kötött gazdasági rendből való felszabadulás után a szolnoki gazdának váltógazdasággal minden területet intenzív művelés alá kellett volna vennie, bő trágyázással, nagy, főleg mesterséges takarmánnyal táplált állatlétszámmal. Mindebből nem lett semmi egy előre, mert az egész Bachkorszakban megmaradtak a kétfordulós rendszer mellett, tagosítás és úrbérrendezés nélkül nem térhettek el ősi módszerüktől. A szabadságharc lezajlásával összeesően 1849 szeptemberében lejárt földesurukkal, a kincstárral kötött 3 éves szerződésük, amely, mint láttuk, kiterjedt a királyi kisebb haszonvételekre (italmérés, vásárpénz, halászat stb.) is, továbbá Alcsi-puszta bérletére. Szerencséjükre a korona-uradalom — abban a politikai zűrzavarban felülről bizonyára más utasítást nem kapván — megkötötte velük további 3 évre a haszonvételekre s Alcsira nézve a szerződést. így a szolnokiak 1852-ig úgy gazdálkodtak tovább, mint 1848 előtt. Hiszen volt elég bajuk amúgyis. újításokra kedvük sem volt, az 1848—49. évek által rájuk zúdult terheket kellett kiegyenlíteni mind az egyeseknek, mind a városnak. Az új felső hatóság feje, Bonyhádi Imre szolnokmegyei es. kir. megyefőnök, nem nagyon várt, míg a város terheit rendezni tudta volna, egyszerűen ráolvasta a szolnokiakra az akkor uralkodó liberális nézetek értelmében, hogy a bajok oka a házikezelés. Sokkal célszerűbb a magánvállalkozás, a város rossz gazdálkodásával adósságba verte magát, a kincstárnak 40.000 frttal tartozik.1 A város kétségbeesetten védekezik e vádak ellen. Kimutatja, hogy jóval kevesebbel tartozik, mert az állam helyett olyan kiadásokat eszközölt, amelyeket az neki megtéríteni „Tisztelt Nemzeti Kormány! Napok ezrei tűntek le az örök enyészetbe, századokon- át eredménytelenül; a középkori földrendszer s keleti hadözön véres hulláma által az emberi méltóság teréről leszorított magyar nép oly kínos állapotra jutott, hogy az egyedüli édes hon s tisztelt dinasztia érdekei mellett gyermekeinek patakokba ontott hű vére alacsony zsolddal megtérítettnek, a haza oltárára tett verítékes fillérei megvetett szolga adónak tekintetnek . . . Míg végre a hontalanság annyi kínos fájdalma közt lefolyt sorvasztó napok után az örök igazság érzetétől heviilt nemeslelkű hazafiaknak az isteni gondviselés és az európai események közrehatásával sikerült küzdelmeiket fényes diadalra, az emberi méltóság diadalára felvergődtetni. Megadatott a képviselet s ezzel a szolgaság szégyenbélyegével meggyalázott milliók az emberek soraiba vétettek fel . . . Éljen a Király, éljen a Nádor! Éljen a magyar nemzeti kormány, a magyarok Istenének minden áldása szálljon reájok s utódaikra . . ." stb. 1 O. L. Kamarai lt. Finanz Landes Direktion 1851. Oecon. f. 3. pos. 32785.