Századok – 1943

Ismertetések - Sántha Lajos: Bukovinai magyarok. Ism.: I. Tóth Zoltán 512

4Sfi ISMERTETÉSEK a kellő történeti távlat és tájékozottság, szétbomlanak a szálak, s üresen kong, koraérettnek hat nem egy magabiztos megállapítás. S amit legfőkép hiányolnunk kell: a német szellemi élet hatásának a címben jelzett feltárását csaknem teljesen nélkülözzük. L. helyesen utal a filantropizmus hatására, de annak tüzetes kimutatására nem szánja rá magát, megjegyzései, párhuzamai kissé odavetettnek hatnak. A várva-várt részletkutatás helyett tehát többé-ke vésbbé sikerült átfogó képet ad L. munkája, s éppen ezért, már csekély terjedelme miatt is, nem sok újat mondhat számunkra:. Tessedik szellemi gyökereinek feltárása a nagy alföldi parlag első feltörőjének alkotásaihoz méltó, nagyszabású életrajza továbbra is, a kétszázados; évfordulón is megoldandó feladat maradt. WELLMANN IMRE. IORGA, N.: UN ORAÇ ROMÂNESC ÎN ARDEAL. Condica Hidegülni 1725—1847. Publicatá eu о întroducere. Bucureçti 1941, Mon. Of. si Impr. Statului, Impr. Nationale, 131 l.+IX. tb. 8°. (Acad. Rom. Studii si Cercetàri XLIX.) Iorga utolsó könyve, melynek korrektúráját már más végezte el, a hátszegi városkönyv felületes kiadása, egy ívnyi tanulmánnyal, sebtében, néhány jő megfigyeléssel és ugyanannyi vaskos tévedéssel, vagy túlzással. A városkönyvből egy apró városkának és környékének élete tükröződik vissza a maga ezernyi mindennapos ügyes-bajos dolgával, kisemberek küzdelmeivel. A városkában hagyományos erdélyi megértő szellem uralkodik, sem a felekezetek, sem a nemzetiségek nem torzsalkodnak kirívóbban. Az esküdteket 1725-ben békés egyetértésben választják meg a reformátusok, katolikusok és a román felekezetek közül. A bíró és a jegyző magyar, a jegyzőkönyv nyelve is a magyar. A jozefinus korszak a német hivatalos nyelvet vezeti be, de nyomtalanul eltűnik a korszak letűntével, hogy ismét a magyar nyelv kerüljön vissza jogaiba. A szerződéseket román nyelven szerkesztik, mindig magyar helyesírással, amit I. nem tűr meg kiadványában („ínlocuind bizara §i caricaturala ortogra'fie ungureascá prin aceea de astäzi" 5.). Három latinbetűs fényképmásolat a kötet végén némileg enyhíti ezt a súlyos kiadási hibát. Nem kevésbbé hibáztatandó, hogy a magyar szövegeket kizárólag román fordításban közli. Kétségtelenül magyar családneveket románoknak nyilvánít (Csizmadia 4. Szilágyi 22.). Az érdektelenebb szövegeket — helyesen — rövid regesztával pótolja. A magyar elem a XVIII. század végén már erősen háttérbe szorult a román mögött, de szellemi hatása tovább érvényesül. A román pap 1815-ben a román nyelvű egyezséget magyarul írja alá: Görög György, de két év múlva az ortodox románok azzal az indokolással kérik maguknak a református templomot, hogy a papon kivid nincs más hívője. (CCCV. sz. 87.) I. TÓTH ZOLTÁN. SÁNTHA ALAJOS: BUKOVINAI MAGYAROK. Kolozsvár 1942, Szőcs-ny., 185 1. 8°. Szeretetből fakadt műkedvelő írás, inkább a javából, az irodalom és sok kéziratos anyag felhasználásával, komoly tudományos munka igénye nélkül. A levéltári kutatás hiányát némileg pótolja F. Zieglauer, volt csernovici egyetemi tanár munkáinak idézése, aki a Hofkriegsarchiv vonatkozó anyagát a részletek mellőzésével feldolgozta. A Bukovinára vonatkozó román irodalom (I. Nistor, N. Iorga) fel-