Századok – 1943

Ismertetések - Magyar művelődéstörténet. IV. Ism.: Hajnal István 501

ISMERTETÉSÜK 505 á magyar zenei elemek rovására, bár ez utóbbiak ihlető hatásáról is az idegen zeneszerzőkre. De a cigányzenének köznapias általánosodása f;

is társadalmi jelenség, ugyancsak felszívja, csakhogy egyúttal mintegy mechanizálja is a régi magyar zenei sajátosságokat. A művészeteknek és a gyakorlati életnek határán, mindkettőnek szociális összefüggéseit elevenen éreztetvén, helyezkednek el az öltözködés divatformái, amelyekről Undi Mária ad „Uri- és népviselet" címen igen pontos, szemléletes jóízű korabeli idézetekkel fűszerezett leírást, ugyancsak a régi változatosságnak nyugatis uniformizálódását hangsúlyozván. . Egyes célzásai a népviseletnek valószínű balkáni hatások alatt való alakulására igen megszívlelendők: a XVIII. század hirtelen expanzív fordulata nem mindig a magasabbrertdű kultúrformákat segítette győzelemre! Befejezésül, mert különösen súlyos jellemzője a meginduló, modern korszaknak: a vallás sorsáról szóló tanulmányt említjük Hermann Egyed tollából. Az ország felszabadításának újjongó öröme, az elvégzendő feladatoknak mérhetetlensége, a lázas alkotásvágy — mondja — szerencsés kifejezésformát talált a barokk vallásosságban. , Szinte a semmiből százszámra keletkeztek új plébániák, a nép között százezerszámra osztottak ki vallásos könyveket, új püspökségeket alapítottak, a papképzést rendszerbe foglalták. De mindezt máris a feladatoknak erős közügyi elvonatkoztatásával, ami végül is II. József racionális reformjaiba torkollott. Ez azonban csak átmeneti jelenség maradt, a modern európai fejlődés kivonta ugyan a napi életből a vallás momentumát, az egyházi szervezet speciális szakszerűségére bízta — de mégsem tehette a vallást antik módra, s görögkeleti módra, a közügyek szolgálójává. Mint ahogyan a modern állam sem válhatott csupán célszerű közintézménnyé, hanem nemzetállammá lett, történelmi egyediséggé. Olyan fejlődés tehát, amit csak történeti életteljességében lehet vizsgálni. A kötet szerzői kivétel nélkül többé-kevésbbé a „szellemtörténet" nevén ismert modern történettudományos irányzat nevelése alatt tanulták meg ezt az egységben való meglátást, átértést; a felszabadulást attól, hogy a dolgokat a részek csupasz okozati összofiiggesztésével magyarázzák. A magyar „szellemtörténet" azonban, Szekfü Gyula mesteri vezetése alatt, eltávolította az elméleti túlzásokat; a gótika, reneszánsz, barokk, felvilágosodás neve alatt, nem rejtett mélységekből feltörő, mindent átalakító erőket példáztak, hanem történetileg fejlődött intellektuális kultúrformákat, amelyek szerves összefüggésben vannak a fejlődés egész struktúrájával. A munkaprogramm tehát a mélystruktúra egészének feltárására irányult. Lehetnek vélemények — mint alulírotté is —, amelyek szerint a szellemtörténet elmélete nem alkalmas az emberi fejlődés alapvető magyarázatára, túlságosan filozófiai koncepció ehhez, de eredményeit, az egymástkövető korszakok szellemi formáinak egységes, finom művű megjelenítését, semmiféle modern ^tudományos irányzat sem nélkülözheti. A kötet szerzői másrészt éppen oly mértékben a magyar művelődéstörténeti irányzat neveltjei is. Egyiknek munkáján sem érzik semmiféle ellentét vagy törés a kettős kiindulás következtében. Az új „Magyar Művelődéstörténet" hatalmas köteteit megszervezője és gondozója, Domanovszky Sándor, valósággal a semmiből teremtette elő, ha anyagi előfeltételeit tekintjük. Valójában azonban három évtizedes tudományos, nevelő, egyéniségeket és életpályákat alakító fáradhatlan munkásságának eredményei öltöttek maradandó forrná fi nagyjelentőségű kiadványban. HAJNAL ISTVÁN.