Századok – 1943

Ismertetések - Magyar művelődéstörténet. IV. Ism.: Hajnal István 501

ISMERTETÉSEK 501< ami —- a tárgyat legtágabb értelemben véve is —- kétségtelenül elmaradhatott volna. Így pl. a magyarországi boszorkányperekkel kapcsolatban aránylag hosszasan szól a tortúrától, a hóhérról, utóbbinak fizetéséről ós.társadalmi állásáról s •— a boszorkányperek speciális vonatkozásain túl — általában a büntető eljárásról, de a szükségtelenül felölelt témát nem dolgozza ki: a magyar bírósági szervezetről ós peres eljárásról adott kép hiányos és zavaros marad. A felesleges kitérések helyett bizonyára megfelelőbb lett volna, ha a szerző megkísérli pl. a magyar boszorkány-világnak a különféle nyugati fajok hasonló elképzeléseivel való rendszeres egybevetését ha még részletesebben s valóban behatóan foglalkozik az újkor elején egész Európát elborító boszorkányüldözési hullám okaival és magyarázatával stb. E néhány, általános jellegű észrevételen kívül azonban egyes kifogásokra (hogy pl. Szent István és Kálmán törvényeinek egybevetésénél különös megállapítással találkozunk, hogy Komáromy helyreigazítása lényegtelen) s apróbb botlásokra nem óhajtunk kiterjeszkedni, ez nem volna móltányos a kétségtelenül nagy igyekezettel összeállított munkával szemben. Ellenkezőleg, el kell ismernünk, hogy a szerző helyesen látta meg azokat a szempontokat, melyekből a témához közeledni kell s ezt egész terjedelmében igyekezett megragadni. Dicsérnünk kell továbbá tárgyilagosságát, a vonatkozó irodalom elég széleskörű összeállítását stb. Sajnáljuk, hogy a munka nem lényegesen hosszadalmasabb előkészületek után s nem sokkal nagyobb terjedelemben látott napvilágot. VARGA ENDRE . MAGYAR MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET. Szerk. Domanovszky Sándor, Balanyi György, Szentpétery Imre, Mályusz Elemér, Varjú Elemér. IV. kötet: Barokk és felvilágosodás. Szerk. Wellmann Imre. Budapest, é. п., Magyar Történelmi Társulat 658 1., 3 2 mell., 4°. A mult történetírói generációval szemben az új Művelődéstörténet fólszáznyi írógárdája nemcsak módszeres, hanem, szinte lelkületi átalakulást mutat. Amikor például e jelen kötetben Csapodi Csaba а XVIII. század magyar falujának életéről beszél, nem bontja fel az okok-okozatok — gazdaságiak, politikaiak, stb. — összefüggéseire, hanem végtelen, kiszámíthatlan változatosságokon tekint végig, amint a sokféle kicsiny társadalomalakulások, még egyazon vidéken is, sőt egyazon földesuraságban is, az Isten ege alatt elhúzódnak. Az előző történetírás racionális önbizalmával szemben a legkisebb t ársadalmi tények élettelj ükben való szemlélete : a magyar parasztsá g már-már olyan egyszerűnek tartott problémája helyett most új, mélyebb problémák meglátására kény szeri tett. És a fejlődést Csapodi nem vezeti valami okszerű haladásnak vonalán; leírásában egymásból egymásután gomolyognak az új s új nemzedékek falutársadalmai, felhők módjára változó körvonalakkal és árnyalatokkal, ítéleteiben alkalmazza ugyan a gazdasági, politikai és más érdekek szempontjait, de nem akarja feloldani a mult élet mélységeit e racionális sugárnyalábokkal, szétszóródnak azok az irracionális történeti alakulások változatos felületein. Igen alkalmas ez a szemlélet — amely egyéni sajátságokkal közös a kötet minden szerzőjében -— a „barokk" néven jelzett korszaknak megragadására. De a „felvilágósulás" sem egyszerűen új, észszerű elvek érvényesülése már; igen óvatosan, gondosan kezeli