Századok – 1943

Ismertetések - Molnár Éva: Boszorkányperek Magyarországon a XVII–XVIII. században. Ism.: Varga Endre 500

4Sfi ISMERTETÉSEK nek tekinthetők, sok esetben helyesbítik az életrajzi lexikonok (Stöger, Sommervogel, Szinnyei) megállapításait. Az anyakönyv bejegyzései kiterjeszkednek a néven kívül a nemzetiségre, születési időre, a rendbe való belépésre, korábban elért iskolai fokozatra, nyelvtudásra stb. A helyes elvek szerint készült, gondos kiadásért elismerés illeti a szerzőt ós értékes gyarapodása a kiadványsorozatnak, amelyben megjelent. Csak az a kár, hogy helyszűke miatt a beveztés igen rövid. Érdemes lenne, ha a szerző az ott inkább csak példaként említett adatokat a rendtagok származására, nyelvtudására, iskolai végzettségére stb. vonatkozólag külön tanulmányban részletesen is feldolgozná, esetleg a külföldi novieiátusok magyarországi tagjainak adataival is kiegészítve. Ez a tanulmány sok tekintetben közelebb vinne a XVII—XVIII. század magyar és magyarországi juzsuitáinak megismeréséhez. CSAPODI CSABA. MOLNÁR ÉVA: BOSZORKÁNYPEREK MAGYARORSZÁGON A XVII—XVIII. SZÁZADBAN. Budapest 1942, [Faragó ny. Kispest], 46 1. 8°. A boszorkányperek fennmaradt dokumentumai több tudományszak részére kínálkoznak forrásanyagul. A perjegyzőkönyvekben és tanúvallomásokban megőrzött kuruzsló-módszerek, a boszorkányoknál s a tőlük rettegő népnél megnyilvánuló psychopathiás jelenségek az orvostudomány, illetőleg az orvostörténet, a boszorkányok olleni eljárás s az annak során alkalmazott elvek és szempontok a jogtörténet érdeklődésére tarthatnak számot; a perekben feltáruló babonák, népszokások, a különböző fajok boszorkány-elképzelései között mutatkozó különbségek az ethnographia, etimológia és anthropológia részére nyújtanak különféle tanulságokat; az egykorú viszonyok alkotta háttér, korfelfogás, az üldözések erősödő vagy gyengülő hullámai viszont művelődéstörténeti, társadalom-psychológiai stb. szempontból érdemelnek figyelmet. Úgy látszik azonban, hogy a magyar boszorkány-irodalom viszonylagos nagysága nem annyira a tárgy sokrétű érdekességének, mint inkább bizarr, fantáziára ható voltának köszönhető. A kérdésre vonatkozólag eddig megjelent munkák ugyanis azt még semilyen irányban ki nem merítették s csupán egy-egy részletkérdést érintenek vagy az anyag összegyűjtését folytatják (közöttük komoly törekvésre valló hasznos művek és értéktelen publikációk egyformán találhatók). Bizonyára a mondott hiány pótlására, M. a tárgy átfogó ismertetését kísérelte meg: a boszorkányperek minden vonatkozását megpróbálta összefoglalni. Vizsgálódásai kiterjeszkednek az európai boszorkányhit eredetére s annak időbeli alakulására, a magyar boszorkányhit létrejöttében kimutatható elemek, feltárására, a külföldi boszorkányüldözések történeti áttekintésere, a magyarországi boszorkányperekben alkalmazott eljárásra s az üldözések korának hazai művelődési viszonyaira. Majd azokat a vádakat ismerteti és magyarázza, melyekkel a perek folyamán a boszorkányokat illették, végül arra törekedik megfelelni: kik és miért kerültek kortársaik szemében a boszorkányság halálos gyanújába? Mint e felsorolásból látható, a munka — kis terjedelméhez képest — túlságosan sokat akart felölelni, éppen ezért az eredmény nem lehetett kielégítő, a felvetett kérdések jórészére csak homályos vagy színtelen magyarázatokat kapunk. E helyett a szöveg számos oly dologgal foglalkozik,