Századok – 1943

Ismertetések - Csapodi Csaba: Eszterházy Miklós nádor. Ism.: Ember Győző 496

496 Í8 M E RT É Të SE fe Nem beszélnénk a Habsburg birodalom XVI. századi „szervezetlenségéről", hanem inkább a szervezet teljesítőképességének határairól. A váradi időszak hatását a prágaival egy fejezetben tárgyalnók, mert közösen alakították ki Bocskai német barátságát. B. feladatát, az államférfi Bocskai lelki fejlődésének jól felépített, kitűnő előadású rajzát szépen oldotta meg. Rözsls LAJOS. CSAPODI CSABA: ESZTERHÁZ Y MIKLÓS NÁDOR. Budapest [1942], Franklin-Társulat, 172 1. 8°. (Magyar Életrajzok. Szerk. Szekfű Gyula.) í Cs. munkája a Szekfű Gyula szerkesztésében megjelenő Magyar Életrajzok című sorozat egyik kötete. E sorozat a magyar mult nagy államférfiait akarja ismertetni tudományos szakszerűséggel s a mellett a nem céhbeli olvasót is lebilincselő élvezetes előadásban. Cs. könyve mindkét feladatot sikerrel oldotta meg, pedig egyik sem volt könnyű. A legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy a teljes forrásanyag fölött nem rendelkezett. Csak a már közzétett forrásokat használta fel, levéltárakban nem kutatott. Igaz ugyan, hogy Eszterházy Miklósra vonatkozólag igen sok forrás már napvilágot látott, részint gyűjteményekben, részint pedig darabon -kint a legkülönbözőbb helyeken. Ézekot Cs. alapos gonddal összegyűjtötte. A bennük található adatok Eszterházy Miklósnak elsősorban államférfiúi működését világítják meg, minthogy a közlőkét, különösen a mult század második felében, a magyar történeti forráskiadás mennyiségi virágkorában, főleg a politikai vonatkozások érdekelték. Arra pl. nem voltak kíváncsiak, hogy Eszterházy Miklós óriási birtokait hogyan kezeltette és műveltette, jövedelmeit milyen célokra fordította? Vagy hogy a birtok kezelő személyzetét és földművelő népét milyen kapcsolatok fűzték a földesúrhoz? Avagy hogy a nádor, mint a király helytartója, az ország legfőbb bírája és hadvezére, ezt a hármas hatáskört milyen hivatalszervezettel ós hogyan gyakorolta? Épített-e Eszterházy Miklós templomokat, iskolákat, támogatta-e az írókat, milyen könyveket adott' ki? Ezekre a kérdésekre a kiadott forrásokban csak néhány adat válaszol, ezeket Cs. fel is használta, s rájuk támaszkodva Eszterházy Miklósról, mint mondja, a barokk főnemesről és az emberről is plasztikus, nagy vonalaiban hiánytalan képet rajzolt. A levéltári kutatás szükségét mégis itt érezhette leginkább, erre azonban, célját tekintve, nem vállalkozhatott. Ez annak lesz majd a dolga, aki Eszterházy Miklós életét részletesen fogja megírni. Ilyen részletes életrajz hiányát Cs. könyve nem tudja, de nem is akarja pótolni. A második nehézséget az okozta, hogy a tárgyalt korszak történetét illetőleg csak kevés olyan feldolgozásra támaszkodhatott, amelyekből akár megbízható adatokat, akár alkalmazható szempontokat kapott. Eszterházy Miklós nagy kortársai: Pázmány Péter, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, Lippay György, Pálffy Pál közül, hogy a kisebbeket ne is említsük, egyedül Bethlen Gábornak van olyan életrajza, Szekfű Gyula munkája, amelyet mintául vehetett. Fraknói Vilmos Pázmány-a és Szilágyi Sándor I. Rákóczi György-e inkább csak adatok«t nyújtott, Cs. könyvének legfőbb érdeme az, hogy a rendelkezésre álló adatok és tanulmányok segítségével biztos szemmel ismerte fel és határózott vonásokkal rajzolta meg a XVII. század első felének változatos erővonalait, s Eszterházy Miklósnak, az államférfiúnak, sokoldalú működését, aki ez erőknek részint hatása alatt állott, részint pedig