Századok – 1943

Ismertetések - Szabó Géza: Geschichte des ungarischen Coetus an der Universität Wittenberg 1555–1613. Ism.: Ruzsás Lajos 493

ISMERTETÉSEK 493< MOLNÁR ZOLTÁN: A RENAISSANCE-KUTATÁS ÚTJA ÉS EREDMÉNYEI. Kolozsvár 1942, Minerva ny. 55 1. 8°. (A Kolozs­vári Ferenc József Tudományegyetem Olasz Intézetének kiad­ványai. 1. sz.) A doktori disszertációk általános színvonala annyira leszállott, hogy ma mér megelégszenek egy szűkebben elhatárolt kérdés zökkenés­mentes kidolgozásával, melyben a fiatal tudósjelölt tanúságot tesz forrás- és szakismeretéről, analitikus ós rendszerező készségéről, arról, hogy elsajátította a mesterség módszereit. M. doktori érteke­zése ennél jóval többet nyújt. Tárgya roppant gazdag, s nemcsak alapos tájékozottságot kíván, de józan kritikai érzéket is, a mellett igen hasznos, mert hasonló összefoglalás magyar nyelven még nem ké­szült. Szerző a művészeti renaissanceot sajátságos módon kizárta vizs­gálódásai köréből. Bár elismerjük, hogy külön értekezésnek szolgál­tatna anyagot, mégis vannak olyan szerzők, akik az egyetemes renais­sancehoz is sokat adtak hozzá a művészeti vizsgálatokon keresztül, hiszen e kor leghatalmasabb teljesítményei művészetiek voltak. Ernst Walser, Max Dvorak, Aby Warburg és mások kutatásai nélkül nem lenne kielégítő képűnk az általános renaissanceról. Célkitűzésén belül azonban igen szépen oldja meg feladatát. Különösen az kapja meg az olvasót, hogy milyen tömören és mégis világosan méltatja Burck­hardtot és az utána következő irodalmat.Megerősít abbeli meggyőződé­sünkben, hogy a középkori renaissanceok és humanizmusok csak érthe­tőbbé teszik a nagy újkori mozgalmat, de sem jelentőségétől meg nem fosztják, sem nem kisebbíthetik benne Itália szerepét. Mindenesetre a kutatás érdeme, hogy ma már nem képzelünk olyan éles szakadékot középkor és renaissance közé; hogy a humanizmus és a kereszténység viszonyát egészen másként látjuk; s általában világossá vált az út, melyet a humanizmus Cicerótól Petrarcáig megtett, legalább is sok mozzanatában. M. elrendezésében nemcsak a német, francia, olasz, angol tudomány kapja meg a megillető helyet, de jó összefoglalását adja a magyar törekvéseknek is. Itt viszont szóvá kell tennünk, hogy kifelejti Eckhardt Sándor, Kerecsényi Dezső és Trencsényi-Waldapfel Imre munkásságát és méltatását. Néhol elkelne a részletesebb tartalmi ismertetés, másutt meg a méltatás igen szűkszavú. A dolgozat leg­szerencsésebb részei a Burckhardtról, Burdachról, Toffaninról szólók; érdemén felül méltatja Alfred von Martint és sajnálatosan elmellőzi Diltheyt. Egészben véve azonban igen jó és hasznos doktori értekezés­sel gazdagodott az olasz-magyar renaissance kutatás. KARDOS TIBOR. DAS EVANGELISCH-THEOLOGISCHE SCHRIFTTUM IN UN­GARN. 1. BRUCKNER, V.—KOVÁTS, J. S.: DIE NEUEN KIRCHENGESETZBÜCHER. KOVÁTS J. S.: SOZIOLOGIE UND WELTANSCHAUUNGSFRAGEN. 2. PAP L.: DIE WISSENSCHAFT DES ALTEN TESTAMENTS. Halle (Saale) 1940, Akademischer Verlag, S. 50 + 37. 8°. — (Bibliothek des Protestantismus im Mittleren Donauraum für die Forsch ungs­stelle für Kirchenkunde Südosteuropas, besonders Ungarns, a. d. Theologischen Fakultät der Universität Halle-Wittenberg. Hsgb. v. Michael (Mihály) Bucsay. Bd. I, Heft 1—2.) SZABÓ, GÉZA: GESCHICHTE DES UNGARISCHEN COETUS AN DER UNIVERSITÄT WITTENBERG 1555—1613. Halle

Next

/
Thumbnails
Contents