Századok – 1943
Ismertetések - Szentpétery Imre (szerk.): Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. 1. Ism.: Szilágyi Lóránd 484
484 ISMKKTETKSKK mázott kódexfekro vonatkozó megállapításai, melyek a magyarfrancia kapcsolatokra a XI. Században sok fényt vetettek. így tehát nemcsák a liturgiatörténész, hanem a magyar történelem minden kutatója' örömmel fogja köszönteni az összes, Magyarországon található, Vagy Magyarországról külföldre került liturgikus kódexek jegyzékét, óielyet R., a litürgiatörténet és a kódexkutatás kiváló szakértője készített. A jegyzék egy-egy kódex pontos leírása után azokat a bejegyzéseket is közli, melyek a kódex keletkezésére, tulajdonosairá, rendeltetésére, esetleg további sorsaira fényt derítenek és — ez teszi, legbocsesebbé a jegyzéket a kutató történész «zámára :— az egész, az illető kódexre vonatkozó szakirodalomról is ad áttekintést. A jegyzék magában véve is hatalmas tudományos munkának az oredménye és bizonyosan új értékes kutatások megindítására ad majd ösztönzést. Az itt felsorolt liturgikus könyveknek egy csoportjára, hét a Nemzeti Múzeum könyvtárában őrzött, Pozsonyból származó — missaléra vonatkozólag a tudományos feldolgozást és a történelmi értékesítést kapjuk J. dolgozatában. A szép, 10 facsimilével ellátott kiadvány legelőször részletesen írja le a kódexeket, külső és belső kritériumok segítségével megállapítva azok provenientiáját és dátumát. Több esetben a donátor vagy a régi tulajdonos oklevelekből ismert személyiség. A legrégibb kódex 1341 után egy pár évvel készült, a többiek a következő évtizedekben, illetve a XV. század folyamán. Az értekezés főrésze liturgiatörténeti szempontból dolgozza fel a kódexeket, rövid exkurzusokban azonban a liturgia történetében nem jártas olvasó számára is megmagyarázza egy-egy liturgiatörténeti jelenség jelentőségét, mint, például a három olvasmányú miséét, a nagypénteki áldoztatásét, a virágvasárnapi körmenetben a ,,Palmesel" hiányáét, a nagypénteki missa praesanctificatorumban a partikulá-ét. Történelmi szempontból legérdekesebbek azok a tanulságok, melyeket a szerző a kódexek sanctoraleiből von le, különösen ott, ahol ezek adatait a pozsonyi helytörténetre alkalmazza, valamint a magyar-cseh-lengyel symbiozist visszatükröző szláv réteg a sanctorale-ban, és főleg a szerzőnek az a végső megállapítása, hogy a hót pozsonyi missale jellemző sajátosságai — azok, amelyek a nyugati szokástól eltérnek — feltűnő egyezést mutatnak nemcsak a Praykódex, hanem a Zágrábba elszármazott kódexek sajátosságaival is, ami azt bizonyítja, hogy itt a sajátos esztergomi liturgikus fejlődés_ esi hagyományával állunk szemben. A 13—14. lapon a szerző hivat kozhatott volna az „altarista" intézményére, mely a capellanus-nak felel meg, és nemcsak egyes oltároknak saját felszereléssel és misekönyvvel, hanem, a plébániáétól elkülönített javadalmazással való ellátását is magába foglalja. T , , . . ° а J lVANKA MDBE (üolozsvai ) AZ ÁRPÁD-HÁZI KIRÁLYOK OKLEVELEINEK KRITIKAI JEGYZÉKE (Regeata regum stirpis Arpadianae critico-diplo-matica). II. kötet (1255) 1270—1301., 1. füzet, 1255—1272. Szerk. SZENTPÉTERY IMRE. Budapest 1943, VIII+194 1. 4° A modern szociológiai történetírás tanítása szerint maradandó кultúrváltozások máról-holnapra nem jöhetnek létre, csak lassú, állandóan ható s a társadalom legmélyéig eljutó erők eredményeképen. Ez a „törvény" kétségtelenül érvényes azokra az eredményekre is, melyek a történettudomány baladásával függnek össze. Lassú és mélyen ható erők tudnak itt is új „kültúrváltozásokat" előidézni. Ezek a gondolatok kell, hogy felébredjenek bennünk, amikor a
