Századok – 1943

Ismertetések - Erdélyi László: Magyarország törvényei. Ism.: Bónis György 464

I8MEBTETÉSEK 465 nagy feladat. Ugyancsak tiszteletreméltó törekvés a középkori magyar művelődés történetét megírni. De hogyan lehet összeegyeztetni a kettőt, s melyiket akarta inkább a szerző? Erre nem tudunk választ adni, mert maga a mű sem ad felvilágosítást. A kettős célkitűzésből mindenesetre az következik, hogy a törvények feldolgozásánál nem a természetükben rejlő felosztás érvényesül, a művelődéstörténeti1 fejezetek anyaga viszont az ilyen célkitűzés mellett nem indokolt módon csupán a törvényekre szorítkozik. Minthogy a középkor törvényei nemcsak a művelődéstörténet tárgykörébe vágó problémákra vonatkoznak, e problémákat viszont irodalmi, régészeti és főleg okleveles anyag nélkül kielégíthetően megoldani nem lehet: a két elgondolás nyilván összeférhetetlen. A most jelzett nehézségeket maga a szerző is érezte, mert műve megírásánál a feltűnőbb hiányosságokat eleve orvosolni igyekezett, A törvények erőszakos beskatulyázásából származó hátrányokat többszöri ismétléssel enyhítette, így a kötet terjedelme még jobban megnövekedett. Csak példának említjük az 1486 : 61. t.-c. aránylag csekély jelentőségű rendelkezését: ha a katonák betörnek valamelyik templomba, hogy a jobbágyok ott elrejtett élelmiszereit megdézsmálják, a nemes kapitány jószágvesztéssel, a nemnemes tűzhalállal bűnhődik és az egyházat meg kell engesztelni. De az igazi szükséget szenvedő harcosoknak a plébános vagy falunagy illő áron ad az elrejtett élelemből. Ez a közigazgatási és büntetőjogi szabály E. rendszerében négy helyen szerepel: a jobbágyokkal, az egyházakkal, a katona vétségekkel (bíráskodás) és ismét a katonai bűncselekményekkel (hadügy) kapcsolatban (266, 308, 374, 478. 1.). De ismétlődnek egész törvénykivonatok, bandériumok listái is, mintha a szerző a decretumokat minden előforduló értelmes szó szerint külön-külön osztályozta volna. A munkán végighaladva általában az a benyomása támad az olvasónak, hogy a törvénykönyvből és Kovachichból (Sylloge) kijegyzett fordításokat és kivonatokat a csoportosítást követő nyers állapotukban kapja kézhez. Még kísérlet sem történt a kirívóbb ismétlések elsimítására. A csoportok belső összefüggése is kétes, a fejezetek harmóniája kedvéért készült besorozások sokszor nem nélkülözik a groteszkséget. így az első esztergomi zsinat kánonainak egyik csoportja: „Részeges, gyilkos, gyónástalan halál, rontó, zsidó". (55. 1.) Kálmán törvényei között pedig ilyeneket találunk: „Gyilkosság, lopás, tolvaj lefogva, egyházba menekülve." (79. 1.) Az anyaghoz nem illő felosztás iskolapéldája azonban a Hármaskönyv létrejöttének beiktatása a „Néhány adat a törvényekben az iskolásokról" c. fejezet végére ilyen módon: „Irodalmi megbízást adott az országgyűlés Ádám mesternek, mint utóbb Werbőczy Istvánnak, hogy írja össze az ország jogszokásait." (321. 1.) A kettős célkitűzésből eredő másik nehézséget, a törvényekben foglalt anyag elégtelenségét úgy iparkodik orvosolni E., hogy egyes fejezeteknél teljesen eltekint a törvénytártól; így a „Hitélet és szellemi művelődés" tárgyalásánál használja és idézi a középkori iskolázásra vonatkozó szakirodalom egy részét, a „Családi és társadalmi szokások" anyagát pedig (pl. a „vakítás, kivégzés, temetés" alcím alatt) a Képes Krónika ábrázolásainak magyarázatából állítja össze. A többi részekben ilyen külső elem felvételét csak szórványosan tapasztaljuk, de a forrás ilyenkor is E. Magyar történelme, társadalomtörténeti munkáinak valamelyike vagy a Pannonhalmi rendtörténet általa szerkeszkötete. Ha máshonnan nem tudnók, nem tűnnék ki a könyvéből, hogy a szerzőn kívül Tagányi, Hóman, Szekfű, Mályusz, Váczy és mások is foglalkoztak pl. társadalomtörténeti kérdésekkel, Századok 1943, VII—X. 30