Századok – 1943

Ismertetések - Grossuet; R.: L’empire mongol. Ism.: Sinor Dénes 462

4Sfi ISMERTETÉSEK A könyvészetben az előző évek terméséből regisztrálatlanul maradt művek adatai és a fontosabb ismertetések is szerepelnek. Alföldi a legtöbb címhez megjegyzéseket is fűz a munka értékére vagy tartalmára vonatkozólag. Kár, hogy ezeket nem alkalmazza következetesen minden címnél; sajnálatos az is, hogy — anyagi fedezet híján —- nem volt mód a magyar könyvcímeknek ós a magyarázó megjegyzéseknek valamely világnyelven való közlésére. A szép kiadványban több lényegtelen sajtóhiba is előfordul; -«zek természetesen mit sem vonnak le annak értékéből és bizonyára a háborús nyomdai nehézségekkel magyarázhatók. GRONOWSKI IVÁN. GROUSSET, RENÉ: L'EMPIRE MONGOL. (1-tre phase) Paris 1941, De Boccard, IX, 583 1., 2 térkép. 8° — (Histoire du monde. T. VIII, 3.) G., a párisi Cernuschi múzeum igazgatója, hallatlan termékenységgel dolgozik. Az elmúlt két évtized alatt, többek között, egy vaskos Ázsia-történettel, majd a Távol-Kelet, végül a steppe-birodalmak történetével gyarapította az Ázsiára vonatkozó történeti irodalmat. Ezenkívül több munkát tett közzé ázsiai vallásokról, civilizációkról stb.; ezirányú fáradhatatlan munkásságában csak pillanatnyi megállást jelentett a keresztes-hadjáratokról írt hatalmas műve, kétségtelenül a legsikerültebb. Nyilvánvaló, hogy aki ilyen iramban és ilyen széles területen dolgozik, nem nyújthat tökéleteset. A részletekben gyakran akadnak félreértések, tévedések; ennek tulajdonítható, hogy a szakkritika nem mindig fogadta osztatlan lelkesedéssel G. műveit. De van könyveinek egy tagadhatatlan előnyük, az, hogy megjelentek. Ha az általános történettel foglalkozó kritikus egy Közép-Ázsiára vonatkozó kérdésben tájékozódni szeretne, szinte kizárólag G. műveire van utalva, amelyek megbízhatóságban és a bennük összegyűjtött anyag mennyisége tekintetében jóval felülmúlják az effajta kérdéseket tárgyaló néhány összefoglaló munkát. Az egyes részletekben G.-t elítélő szakemberek is elismerik, hogy általános történeti szempontból igen hasznos tevékenységet fejt ki, mert nem-szakember a szétszórt irodalomban képtelen tájékozódni, megbízhatóbb összefoglalást (a szakirodalom bőséges idézetével) pedig sehol sem talál. Legújabb művét, amely a mongol történetet tárgyalja Kubiláj haláláig, az elmondottakkal már jellemeztük is. Nem lehet itt feladatunk a részletekben található számos félreértést sorravenni. Ha a történetírónak egyes adatokra, nevekre van szüksége, jól teszi, ha a mindig nagy gonddal megadott irodalomban néz utána. De a könyv célja nyilván népszerűsítő és nagyrészt abban áll, hogy a mongol birodalom példáján bemutassa egy ú. n. nomád birodalom kifejlődését. Az ázsiai történet önmagában is érdekes; fontossága a történeti szintézis szempontjából is egyre nyilvánvalóbbá válik; nekünk magyaroknak meg különösen azért lényeges, mert ismerete nélkül a magyar őstörténetben sohasem fogunk tiszta képhez jutni. E három szempont bármelyikét vegyük is figyelembe, nyilvánvaló, hogy számunkra nem annyira a rideg tárgytörténet, a kronológia, hanem elsősorban az ú. n. nomád-népek kialakulására ható erők mibenléte ós a történetükből levonható tanulság értékes. Éppen ezért G. könyvének utolsó fejezete, „a mongol hódítások mérlegéről", különös joggal tarthat igényt érdeklődésünkre. G. itt a mongolok történetének részletes ismertetése után megkísérli, hogy annak alakulásából általános jellegű következtetéseket vonjon le. A világ-