Századok – 1943

Ismertetések - Oszvald Arisztid: Fejezetek a magyar premontreiek múltjából. Ism.: Farkas László 459

ISMERTETÉSEK 459< OSZVALD ARISZTID : FEJEZETEK A MAGYAR PREMONTREIEK NYOLCSZÁZÉVES MÚLTJÁBÓL. Gödöllő 1941, Dunántul ny. Pécs, 28 I. 8°. — (Klny. a Gödöllői Szent Norbert gimnázium évkönyvéből.) A szerző nevével nem először találkozunk a gödöllői gimnázium évkönyvének tudományos értekezései között. Ezúttal megint rendje történetét kutatja és alapos levéltári kutatás eredményekép két érdekes részlet feldolgozásával gazdagítja azt. Az egyik az ipolysági premontrei monostor középkori története a XIII. sz.-tól egészen az 1552. évi török megszállásig, a másik pedig a váradi és váradkörnyéki premontreiek története az 1699—1787 közötti időkben. A sági monostor Márton bán nagylelkű adományából keletkezett valamivel a tatárpusztítás előtt.. A rendtagok a birtokokhoz idővel több kiváltságot kaptak; élvezték a királyok kegyét és a királynék támogatását, akik megvédték őket századokon át minden erőszakosságtól. Vásárjogok, hídvámok, pallosjog, stb. növelték a prépostság vagyonát és tekintélyét; királyaink személyesen is felkeresték a monostort és újabb és újabb adományokkal gazdagították. Mátyás uralkodásának végén már három város van a prépostság birtokán. Még a XVI. sz. első felében, Fegyverneky Ferenc prépostsága idején is szemmellátható fejlődését a török hódoltság töri derékba: amikor a török 1552-ben elfoglalja Ipolyságot, a premontreiek elmenekülnek és oda nem is térnek többé vissza. —A váradi és váradkörnyéki premontreiek az alsóausztriai pernegi, majd a morvaországi lúkai apátsághoz tartoztak. Az apáturak adminisztrátorokat neveztek ki a távoli rendházak élére. Gr. Csáky Imre bíboros idejében Váradhegyfokról a szerzetesek beköltöztek Váradolasziba, hol híres gyógyszertáruk is volt. Az adminisztrátorok között voltak jó magyar érzésűek is —• hiszen magyar ifjakat is neveltek a lúkai apátságban —-, és voltak olyanok is, akik elhanyagolták a váradiak ügyét, főképen régi vágyukat, az önálló konvent megalakítását, ami pedig Jászon ekkor már megtörtént. Mária Terézia 1755-ben megtette a kezdő lépéseket, de a hétéves háború elodázta a dolgot, meg az adminisztrátorok maguk sem sürgették, mert jövedelem híján féltek a konvent önállósításától. A külső és belső zavarok elmultával a királynő figyelme ismét a váradi premontreiek felé fordul, elrendeli az építkezést, nem Olaszin, hanem Szentmártonban. De alighogy megindul az új élet új kolostorban és új templomban, II. József 1784-ben a lúkai, 1787-ben pedig a váradi premontreieket is feloszlatja. A premontreiek csak 1802-ben térhettek vissza Nagyváradra. FARKAS LÁSZLÓ. KOMORÓCZY GYÖRGY: A MAGYAR KERESKEDELEM TÖRTÉNETE. Budapest. 1942, Magyar Szemle Társaság, 80 1. 16°. (Kincsestár. A Magyar Szemle Társaság kis könyvtára 61.) A népszerűsítő tudományos könyvek egyik legnagyobb hibája a túlhangzatos cím és az ennek meg nem felelő terjedelem. 75 oldalas, legkisebb alakú füzetecskében megírni „a magyar kereskedelem történetét" teljességgel lehetetlen. Legfeljebb rövid áttekintésről, vázlatról lehetne szó és ezt a címben is fel kellene tüntetni. E mellett az általános jellegű hiba mellett, K. könyvének különleges hiányossága feltűnő aránytalansága. A 75 oldalból 31-en foglalkozik a középkori magyar kereskedelem történetével a XV. századig és itt is a hangsúly nem a XV. századon, hanem az ezt megelőző koron van. A középkori kereskedelem a gazdaságtörténetnek rendkívül