Századok – 1943

Ismertetések - Wiszkidenszky Gusztáv 456

4Sfi ismertetések ból és az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok csonka jogrendszeréből — már a mai közösségi gondolat népszerűsítése előtt több mint egy félszázaddal — szociális szellemtől áthatott jogrendszerré fejlesztették a magyar jogot. Wiszkidenszky Qusztáv „A kecskeméti fogott bírák" címen a jogszolgáltatásnak arról a sajátos rendszeréről értekezik, mely ezen atörök hódoltság alatti kincstári birtokon az idők folyamán vált szokásossá. Miután a kádi a XVI. század végén beállott háborúsviszonyok következtében elhagyta a várost, helyére a néptörvényszék lépett, mely határozott jogkör nélkül nagyobb jelentőségű ügyekben ült össze és mondott ítéletet. Ebbe a néptörvényszékbe azután mind gyakrabban hívtak meg nem kecskeméti polgárokat is, akiket „fogott (meghívott) bíráknak" neveztek. E rendszer volt hivatva a bíráskodás pártatlanságának biztosítására, és a város felelősségének elhárítására, a törökkel szemben, akinek ilymódon lehetetlenné váít a felfogása szerint helytelenül eljáró, de a törvénykezés után a városból eltávozó bírókon bírságot behajtani. Bálás P. Elemér, Buza László, Degré Miklós, Haraszti Gábor, Hegedűs József, Kauser Lipót, Kelemen László, Kuncz Ödön, Márton Géza, Martonyi János, ifj. Szladits Károly, Tury Sándor Kornél és Zöldy Miklós mélyen szántó tanulmányokat írtak a könyvbe jogi kérdésekről, amelyek a folyóirat olvasóit kevésbbé érdekelhetik. A tanulmányok többségének két jellemző vonása van: számos tételes jogelvet részben a jogtörténeti fejlődés, részben pedig a jogtörténeti hátterű jogösszehasonlítás folyamán elemeznek, vagyis azon szempontok figyelembevételével, melyek Illés József hosszú tudomá -nyos munkásságának egyéni sajátosságát- tükröztetik vissza. A vaskos kötetet Illés irodalmi és publicisztikai munkásságának, nemkülönben parlamenti beszédeinek és előadásainak hosszú lajstroma zárja le. JÁNOSSY DÉNF.S PINTÉR IMRE: A KALOCSAI FŐSZÉKESEGYHÁZ. 1000—1942. Budapest [Stephaneum ny.] 1942, 98. 1., 19 mell. 8°. (A Budapesti Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézetének dolgozatai. 73.) Eredetében egyik legnagyobb múltú, legrégibb egyházi műemlékünk sorsát tárja fel P. értekezése. A kalocsai főszékesegyház mai alakjában négyszeri újjáépítés eredménye és a megelőző formákra két ásatás eredményeiből, a leletekből és az ezekhez csatlakozó analógiákból lehet csak következtetni. A templom építkezéseinek menetében tükröződik az egész magyar művészet sorsa, beállítottsága. Az első székesegyház olasz igazodású, második alakja francia hatások befogadásáról tanúskodik, a barokkori székesegyháznál viszont osztrák művészek jutnak szerephez. Mindez azonban feloldódik a magyar lelkületbén, mely minden külföldi hatást a maga igényeinek megfelelően alakít és formál át. Éppen ennek bizonyítását, bővebb kifejtését olvastuk volna szívesen P. írásában, a szűkszavú utalások helyett. A királyfejnél és a két gyámkő méltatásánál utal ugyan pár szóval arra, hogy mik azok a vonások, amik a francia hatás mellett is magyarrá teszik ezeket az emlékeket. A középkori délfrancia hatás alatt kialakult , de rövid idő alatt „egyéni nemzeti típussá" vált és Kalocsára is eljutott díszkapu méltatásánál például szintén érdekes lett volna bemutatni és szétválasztani ezok-