Századok – 1943

Ismertetések - Nyéki Kálmán: Vallás és faj. Ism.: Vanyó Tihamér 450

4Sfi ISMERTETÉSEK képe miatt — nem tudja kiemelni a magyarság kezdeményező és vezető szerepét. (E tanulmánycsoport egyetlen ahisztorikus állítása áz 1437-ben kötött „unió trium nationum" politikai jellegének erősen anticipált hangsúlyozása.) Lényeges az a megjegyzése, hogy a XV.— XVII. századok jobbágymegmozdulásainak a társadalmi indítóokon kívül mindig volt vallási háttere is. — Az 1784-es felkelésnek főként előzményeit vizsgálja s rámutat a császár időszerűtleniil szociális megnyilatkozásainak a mozgalom kirobbanásában játszott szerepére. Megállapítását, mely szerint Horia lázadásában már a faji gyűlöletnek volt része, alá kell írnunk. Az erdélyi társadalom faji megoszlása, a nemesség túlnyomórészt magyar s a jobbágyság nagy többségben román volta a XVIII. század harmadik harmadára —- a szigorú közjogi keretek ellenére is —- faji ellentétté növelte a társadalmi ellentéteket. Horia lázadását már nem lehet tisztán társadalmi mozgalomnak tekintenünk. Itt, a tudományos jellegű tanulmányokkal kapcsolatban tesszük szóvá egyik feltűnő s a tudományosság határát majdnem túllépő módszertelenségét a személy- és helynevek, valamint fogalmak románosítása terén. Nem azt kifogásoljuk ezzel, hogy a román tudományos nyelv „Cluj"-t és „Johannes Huniades"-t mond. Tegyékf Mi is megnaradunk „Nagyenyed" és „Hunyadi János" mellett. De azt furcsának találjuk, hogy amikor mi csak zárójelben vagy hangsúlyozottan írunk „Bákó"-t a „Bacäu" mellett, akkor ő „Debrecen"-t (magyar nevének említése nélkül!) egyszer (254. old.) „Dobritzin"nak, másszor (265. old.) „Debrezin"-nek nevezze. És nem értjük egy megjegyzését, mely szerint (180. old.) Zápolya 1530-ban Nádasdy Tamást ,,. . . zum Schatzmeister (Vistiernic) ernannt hatte." A német és a németül tudó magyar és román olvasó a szó értelmét a román fordítás nélkül is felfogja. Reméljük, ezzel nem azt akarta bizonyítani: oly erős volt Erdélyben a román hatás, hogy a vajdából királlyá lett Zápolya nem „kincstartó"-vá (esetleg ,,tavernicus"-szá!), hanem „Vistiernic"-ké nevezte ki Nádasdyt?! Munkájában L. kétszer is idézi Ranke-t; mindannyiszor a történelmi és politikai tudományok rokon voltával kapcsolatban. Igaz, — s ezt L. műve is bizonyítja, —hogy a történész nem teljes -értékű a jelen dolgainak ismerete nélkül, a politikus viszont értéktelen, ha nem ismeri a történeti multat. Nagy kár azonban, hogy L, — Kog&lniceanu-hoz hasonlóan — nem szívlelte meg Ranke szintén említett másik megállapítását: „más a politika művészete és más a történetírás művészete!" Más szóval: a történész akkor is ragaszkodjék a megismert igazsághoz, akkor is maradjon mentes minden szenvedélytől, ha tudását a magasabb politika, a nemzet szolgálatába állította. így — és csak így — tudjuk elképzelni a magyarság és környező népek tudományos életének oly régen óhajtott és annyira fizükséges együttműködését. ÍRJ. TÓTH ANDRÁS. NYÉKI KÁLMÁN: VALLÁS ÉS FAJ. Budapest [1941], Szt. István-Társ. 513 1. 8°. A már régebben művelt fajismereti, fajbölcseleti és fajlélektani kutatások a közelmúltban a nekik kedvező politikai alakulás felhasználásával egyre inkább átlépték illetékességük és tudományos jellegük határait s világnézeti, sőt vallási igényű fajelméletté fejlődtek. A túlzók a faji szemléletnek a történetre és az egész életre való