Századok – 1943
Tanulmányok - CZEGLÉDY KÁROLY: Magna Hungaria 277
284 CZEGLÉD Y KÁROLY nes equinas, lupinas et huiusmodi comedunt; lac equinum et sanguinem bibunt. In equis et armis habundant, et strenuissimi sunt in bellis. Sciunt enim per relationes antiquorum, quod isti ungari ab ipsis descenderant; set ubi essent ignorabant." Ebben a leírásban feltűnő, hogy a keleti magyarok Julianus szerint tudtak nyugati testvéreikről, ami aligha volna elképzelhető, ha az őshazában maradt magyarokról van szó. Kérdés azonban, hogy ennek az állításnak szabad-e történeti fontosságot tulajdonítanunk. A leírás egyébként még legjobban egy lovas romád népre illik, mint a jelentés következő sorai is, ahol a keleti magyarok és tatárok harcairól esik említés. Miután Julianus értékes információkat szerzett a közelgő tatárveszedelcmiől, hazaindulásra szánta el magát, „duplici ratione, una quia si regnum paganorum et terraRuthino rum, que sunt media inter Ungaros christianos et illos, audirent quod illi ad fidem catholicam invitarentur, dolerent, et vias omnes forsitan de cetero observarent, timentes, quod si illos istis contingeret christianitate coniungi, omnia regna intermedia subiugarent; alia ratione, quoniam cogitabat, quod si eum in brevi mori aut infirmari contingeret, frustatus esset labor suus . . ." 1236 júniusában indult vissza és miután „transivit in fluvio regnum Morduanorum quindecim diebus," Oroszországon és Lengyelországon át ugyanannak az évnek utolsó napjaiban hazaérkezett. Tudományos irodalmunkban elterjedt Pauler Gyulának az a magyarázata,1 hogy a flumen magnum Ethyl, amely mellett Julianus a magyarokat megtalálta, nem a Volga, hanem a Bjelája. E magjarázat mögött a baskir-magyar azonosítás áll. Pauler azért találja meg a Bjelájában az Ethylt, mert a mai baskírok a Bjelája vidékén laknak. Bizonyítékai vízrajzi természetűek, főképen arra vannak alapozva, hogy a baskirok a Bjeláját még a mult század közepén is Ak-Idelnek nevezték (Idei = Ethyl). Hivatkozik arra is, hogy szerinte az arabok a Kámát és Bjeláját tartották a Volga felső folyásának. Mindez azonban ellentétben áll Julianus és a többi utazók szóhasználatával. Banedictus Polonus világosan megmondja: ,,magnum flumen Ethyl, quem Rusci vocant Volga".2 De Julianus кёзоЬЬ tárgyalandó levele szerint is az Ethyl ,,in finibus Ruscie" folyik. A Volgára vonatkozik a „transivit in fluvio regnum Morduanorum" kifejezés is Riehardusnál.3 1 Budapesti Szemle, CIII, 1900, 342; Gombocz: i. h. 25. 2 Van den Wyngaert: Sinica Franciscana, I. 1929, 136. 8 Bronaberg: i. h., 69, n. 1.
