Századok – 1943

Tanulmányok - CZEGLÉDY KÁROLY: Magna Hungaria 277

MAGNA HTJNGARIA 281 „Pannónia Europae est provincia, quae ab Hunnis quondam occupata ab eodem populo Hungaria vulgariter est appel lata. Quae duplex est secundum Orosium. Maior sc. et Minor. Maior quidem est in ulteriore Syria ultra Meotidas paludes const ituta ..." A magyarországi Magna Hungaria-hagyomány első feljegyzései Julianus utazása után készültek. Ügy látszik azonban, hogy már a régi magyar krónikákban szó lehetett Nagy-Magyarországról. Ezt a Julianus első útjáról szóló Richardusféle jelentés1 világosan meg is mondja: „Inventum fuit in Gestis Ungarorum christianoium, quod esset alia Ungaria maior, de qua septem duces cum populis suis egressi fuerant, ut habitandi quererent sibi locum, eo quod terra ipsorum multitudinem inhahitantium sustinere non posset . . ." Ezekhez a szavakhoz Gomhocz Zoltán a következő megjegyzést fűzi:2 „Már Szabó Károly észrevette, hogy az idézett rész egyes kifejezései élénken emlékeztetnek Anonymusra. De aligha tévedünk, ha feltesszük, hogy a Msgna Hurgariahagyomány ébrentartásához a magyarokkal azonosított húnok őshazájának emlegetése külföldi forrásokban szintén hozzájárult". Felmerül ezzel kapcsolatban a kérdés, hogy a Magna (Vetus, Antiqua) Hungaria kifejezés a Juliar.us útját megelőző előbb említett nyugat i forrásokba n ma gyár fórrá sb ól s? ármazik-e? A kérdésre nem könnyű válaszolni. A Nagy-Magyarország kifejezést ugyanis csak nyugati forrásokhói ismerjük, azokban pedig a magna-szó több esetben kimutathatóan a keletről nyugatra vándorolt népek eredeti hazáját jelöli (ezért állhat a magna helyett vetus, illetőleg antiqua), vagyis mögötte valamilyen őshazaelmélet rejlik. Igen szép példákat találunk erre Roger Bacon előbb idézett leírásában : „Et hic principatus habet ab aquilone primo maiorem Bulgáriám, a qua venerunt Bulgari qui aunt inter Constantinopolim, et Hungáriám, et Sclavoniam. Nam haec quae in Europa est minor Bulgaria, habens linguam illorum Bulgarorum qui sunt in maiore Bulgaria, quae est in Asia." Ugyanígy: „Et juxta terram Pascatyr sunt Balchi (var. 1. Blaci) de Balchi maiore, 1 Richardus jelentésének régebbi kiadásait ismerteti és szövegét kivonatosan közli Gombocz: i. h., 4—7. Újabb kiadása (használható fakszimilékkel) Bendefy Lászlótól: Fr. Julianus utazásának kéziratos kútfői. (Fontes authentici itinera Fr. Iuliani illustrantes, 1937.) Bővített különlenyomat az Archívum Europae Centro-orientalis III. (1937.) évf. 1—3. számából, 21—34 és Tab. I—XIV. — V. ö. Bromberg ismertetését: Finnisch-Ugriscl e Forschungen, Anzeiger, XXVI, 1940, 60—73 ; továbbá Deér József: Scriptores Rerum Hungaricarum, ed. Szentpétery. II. 138, 631—542. 3 I. h„ 4.