Századok – 1943

Tanulmányok - CZEGLÉDY KÁROLY: Magna Hungaria 277

MAGNA HUNGARIA. A Magna Hungaria-kérdés őstörténetünk egyik sarka­latos problémája. Pray Györgytől napjainkig foglalkoztatta a magyar történetírást, s a különböző források beható meg­vitatása és az egyre tökéletesebb eszközökkel dolgozó nyelvé­szeti kutatás sok vele kapcsolatos kérdést tisztázott már. Egy-egy új adat előkerülése és a hozzáfűződő vita jelzik az állomásokat a kérdés történetében. A kutató munka az utóbbi évek alatt sem szünetelt. Nem lesz tehát felesleges, ha röviden áttekintjük a kérdés történetét, majd pedig a régi és új forrás­anyag vizsgálata után összefoglaljuk jelenlegi állását. A Magna Hungaria-kérdést ma két élesen elkülönülő forráscsoport, a nyugati szerzetesek tudósításai és az arab geográfia adatai alapján szokás tárgyalri. A nyugati kútfők, elsősorban Rich a: dus beszámolója, Pray György óta ismertek, az arab írók adatai azonban voltaképen csak egy orosz tudós­nak, Chvolsonnak pompás filológiai érzékkel és bámulatos aki it iával 1869-ben megírt tanulmánya1 révén váltak a kutatás közkincsévé. A nyugati források rövidre fogott lényege ez: egy magyar misssionárius, Julianus, előbb 1235-ben, majd 1237 — 38-ban a Volga vidékére utazott, az őshazá­ban maradt magyarok felkeresésére, akiket állítólag meg is talált. A tatárjárás után más nyugati utazók is jártak Dél­kelet-Oroszországban s bár nem fordultak meg Nagy-Magyar­országban, ők is említést tesznek róla. Julianus és a többiek is Nagy-Magyarországnak nevezik a keleti magyarok volga­mentiországát, a Julianus utáni utazók azonban Pascatyrnak (a baskírok országának latin neve) is hívják Nagy-Magyar­országot. Az arab adatok közül messze kiemelkedik egy neve­zetes földrajzíró, R.ilH tudósítása, aki a magyarokat baskírok -nak hívja és két országukról tud: az egyik nagyjából a mai fcaskir területen van, a másik pedig a Fekete-tenger mellett. Balhí adata 350 évvel régebbi állapotokra vonatkozik, mint a 1 Izvëstija о chozaraeh, burtasach, bolgaraeh, madjarach — slavjanach i russach Ibn Dasta, I860.

Next

/
Thumbnails
Contents