Századok – 1943
Ismertetések - A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 1841–1941. Ism.: Ungár László 263 - A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank százéves története 1841–1941. Ism.: Ungár László 263
2(54 SZEMLE ipar zavartalan fejlődését minduntalan gátolta s részben megakadályozta. A rendi társadalom évtizedeken át tartó bomlása gazdasági életünk fejlődésének sok tekintetben kerékkötője volt. A termelés feltételei, a jobbágy-földesúri viszony, hiteltörvények hiáxiya, tőkeszegénység hosszú időn át késleltették az elkerülhetetlen változások gyors kifejlődését. A szabadságharc után a politikai helyzet bizonytalansága állott a fejlődés útjába. A kiegyezés ezen a téren nyugalmat teremtett, de a szépen induló fellendülést az 1873-i válság, az állampénzügyek zilált helyzete hosszú időre megtépázta. A vállalkozási kedv megszűnt, s a mind nagyobb tőkéket igénylő gazdasági élet nem jutott kellő mennyiségű olcsó pénzhez. A tőkék takarékbetétek alakjában kerestek elhelyezkedést. Az a furcsa helyzet állott elő, hogy míg nálunk 1883-ban egy betevőre! 744 frt jutott, addig Nagybritanniában ez az összeg mindössze 21 frt volt. A bajok gyökere a kellő történeti múlt hiányában rejlett. Erre vonatkozólag a szerző idézi Keleti Károly megállapítását, mely szerint nálunk hiányzott az a külföldön évszázadokon át egybegyűlt tőke, amelyből ipari és kereskedelmi vállalatok alakulhattak volna, s nem volt meg a természetes gazdálkodásból a pénz- és hitelgazdálkodáshoz szükséges átmenet. A mezőgazdaságot sújtó világgazdasági verseny, főleg az orosz-amerikai mezőgazdasági termelés ellenszere a belterjes gazdálkodás lett volna, amit a hiányos szakképzettség s az állattenyésztés nem kielégítő állapota, miatt nem sikerült megvalósítani. Az ipart a közös vámterület, a német védővámos rendszer bevezetése nyomta, a balkáni piacot az olcsó német vasúti tarifapolitika ragadta el, s mindehhez még a mezőgazdasági népesség fogyasztási válsága is hozzájárult. A kilencvenes évektől fogva a világgazdasági tényezőktől való függés egyre szorosabb lett. A mezőgazdasági termelés mindenütt átalakult, kifejlődött a nagyipar, a hitelszervezet megerősödött. A hazai mezőgazdasági termelés lassan belterjesebbé válik, az osztrák piac szilárdabb árakat biztosít. A terméseredmények a gabonaféléknél örvendetesen nőnek, a kapásnövények vetésterülete tágul, a kereskedelmi növények közül a hazai dohány termelési területe 27.5%-a az európainak. Ellenben állattenyésztésünket a német ós osztrák agráriusok elzárkózást követelő politikája hanyatlásra ítéli. Az ország gazdasági jellege az előző időkhöz képest alig változik: 1890-ben a lakosság 75—76%-a őstermelő. A birtokmegoszlás egészségtelen s megindul a kivándorlás. A közvélemény iparpártolást sürget, s a kormány támogatásával lassú ütemű iparfejlesztés indul meg. De a vásárlóközönség közönye, idegen iparcikkek iránt érzett, sokszor indokolatlan bizalma az új iparvállalatokat osztrák versenytársaikkal való kartellre kényszeríti. Még mindig a hosszú múltra visszatekintő malomipar a legjelentősebb valamennyi között; a vasipar, gépgyártás, textil-, bőr- és vegyiipar még kezdeti fokon áll. Hazai tőkék nem támogatják kellőkép a hatalmas üzemi és forgótőkét igénylő vállalkozásokat. Nagyiparunk igazi megteremtői a hitelintézetek. Közgazdasági életünkben szerepük és jelentőségük folyvást nagyobb lesz, helyettesítik a vállalkozói kedvet, a szükséges tőkék biztosításával a közgazdasági élet irányítói lesznek. A fejlődést derékban töri ketté a világháború. A hadiszükségletek, a hosszantartó háború az egész gazdasági életet megbénítják. Amezőgazdaság elsősorban a munkaerőt nélkülözi. A gyáripar rövid idő multán nem tudja beszerezni a szükséges nyersanyagokat, a külkereskedelem a zárlat következtében minden irányban megcsappan. A pénz- és hitelügyet a valutaromlás jellemzi, a közgazdasági élet egyensúlya megbomlik. Trianon gazda-