Századok – 1943

Ismertetések - Fekete Nagy Antal: Trencsén vármegye. Ism.: Kring Miklós 245

240 TÖRTÉNETI IRODALOM sítette ki kutatásainak körét. így történt, hogy a szándékolt három, illetőleg a tárgymutatóval együtt négy kötet helyett jóval többre bővült a vállalkozás. Az első Csánki-kötet 26, a második 12, a harmadik 8, míg, a felvidéki megyék feldolgozását későbbi időre s egy (IV.), esetleg két (IV. a—b) kötetre hagyva, az utolsónak megjelent V. kötet már csak 4, erdélyi megyét tárgyalt. Teleki műve földrajzi-statisztikai részének a VI—IX. kötetszámokat tartotta fenn. A munka bővülésével Csánki már a IX. kötetet legalább két, esetleg három könyvre kívánta szétbontani s a földrajzi rész V., mint az egész vállalkozás IX. c. kötete látott napvilágot. A közel három évtized multán újrainduló sorozat első kötete mindössze egy megye anyagát öleli fel. Az egész munkában ez a IX. a. számot viseli, a földrajzi résznek viszont nem mint Csánki tervezte volt IV. a., hanem egyszerűen IV. köteteként jelent meg. A számozásnak ez a megváltoztatása nem egészen érthető. Mindenesetre nagy kár, hogy ennyi idő után nem tájékoztatták az olvasót a kiadás további programmja felől. Csánki sokkal rövidebb időközökben megjelenő köteteinél is szükségét érezte annak, hogy előszóban számoljon be munkája folyásáról. Úgy látszik, hogy most minden megye önálló kötetet fog kapni. Az új kezdeménynek célkitűzéseiről, a módszer esetleges megváltozásáról, a hatalmas levéltári és kiadott anyag feldolgozásának egymásutánjáról és mikéntjéről valamint arról, hogv a Csánki elvállalta művelődéstörténelmi résznek mi lesz a sorsa, semmit sem árul el előre az új könyv. Mindezekről magának a kötetnek áttanulmányozása tájékoztathatja némiképen az olvasót. F. könyve beosztásában — nyilván a szerkesztő, illetőleg a történelmi bizottság utasításainak megfelelően — a Csánkiköteteket követi. A bevezető fejezet a megye területi kialakulását s a birtoklás történetét ismerteti. Ez után a megye várai és erősségei, városai, helységei és főbb birtokosai címszavak alatt a szokásos, helyesebben az eddig szokásosnál jóval bővebb adattár következik. Egy-egy várról, helységről, családról jóformán minden tudnivalót együtt találunk az odavágó cikkecskékben. Különösen bő a Podmaniczky-család történetéről szóló rész. Már Csánki V. kötete hozta az egyes helységek határjeleit, F. mintha még teljesebbé és rendszeresebbé tette volna a dűlőnevek gyűjtését. Az anyag bővülésében láthatjuk tehát az előző kötetekkel szemben a legfőbb változást. A módszer és az anyag szemlélete azonban csaknem hajszálnyira azonos Csánkiéval, aki szintén a kutatás kiterjesztését s az adatgyűjtés lehető teljessé tételét tartotta az efféle „szótárszerű, statisztikai természetű" munka igazi értékgyarapodásának. Előszavában világosan rá is mutatott arra, hogy „a boldogult gróf által megállapított s később Szabó Károly által is elfogadott formák megmaradtak." (I. к. IX. 1.). A módszer tehát, amelyet a történelmi bizottság a legújabb kötet kidolgozásában is jónak látott alkalmaztatni, közel százesztendős. Azt hiszem, amennyire joggal vethetjük fel a kérdést, igazolt-e ez a nagy konzervativizmus, annyira méltánytalan lenne, törté-