Századok – 1943

Tanulmányok - SZILÁGIY LORÁND: Összehasonlító írástörténet 228

240 SZILÁGYI LOliÁND netének negyedik és utolsó periódusa. Ez az írás már kevésbbé esztétikus, a vastag és a vékony vonalak gyakran éles és esetlen ellentétet képeznek egymással (ami a tollvezetés és tollkészítés körülményeivel volt összefüggésben), a vonalak elvégződései éles szögben törnek meg, az egész írás tüskés, szögletes, sőt a díszítések az írásnak e jellegét még esak fokozzák. Az összehasonlítási anyag szintén igen gazdag: összesen 39 db. (25—32. írásm.) Ez a fejlődés kb. a XIII. század közepén indul meg (a legelső példa 1251-ből való), s mire az előbbi típusa a gótikának elvirágzott (annak utolsó példáját 1286-ban találtuk), akkorra ez a végleges gótika kezd virágzásba jutni. A fejlődés e felé a merev írás felé kezdetben esak az oklevelek egyes betűinél, rendszerint a kezdő soroknál figyelhető meg. Érdekes egyezések például az orléansi püspök egy 1262. évi oklevelének első sora s IV. Béla egy 1256. évi oklevelének első két sora (Dl. 438.), IX. Lajos francia király és Boleszló krakói herceg okleveleinek kezdősorai (mindkettő ugyanazon évből: 1259), vagy pl. a meisseni Landgraf (1286) s a magyar nádor (1285) oklevelének első sora. De megemlíthetjük még az esztergomi káptalan egy 1266-ból származó oklevelét, mely egy Artois grófság területéről származó számadáskönyvvel van szembeállítva. (Mind: 25. íráspróba.) — A következő írásminták bemutatják azt a fejlődést, ahogyan a szigorú gótika magának a szövegnek a betűiben is kifejlődik. Itt is párhuzamosan egymás mellé állítva látjuk, éppúgy, mint a gótika előbbi három fázisában, a nyugodtabb, ünnepélyesebb oklevélírást és az egyszerűbb, hétköznapibb célokra is használt kurrens-írást. A nyugodtabb, ünnepélyesebb oklevélírásra a bemutatott példák: nyugaton: 1260. IX. Lajos francia király, 1268. a thiiringiai Landgraf, 1272. Anjou Károly stb. keleten: 1275. Boleszló krakói herceg, 1275. Magnus svéd király, 1277. IV. László magyar király (Dl. 980, ez az első példa a magyar királyi oklevelek közül a végleges gótra), 1288: ugyancsak IV. László magyar király (Dl. 1228.). Érdekes megjegyezni, hogy a magyar király oklevelei itt is közelebb állnak a francia oklevelekhez, mint bármely egyébhez. így pl. IV. László utóbbi (1288-ból való) oklevele IV. Fülöp 1286. évi oklevelével egészen elsődleges egyezéseket mutat (az initial ékkal kapcsolatban már előbb is szóltunk hasonló jelenségről), pedig IV. László kancelláriája a korábbi Árpádokéhoz viszonyítva talán nem volt a legfejlettebb. — E sorozat legkésőbbi oklevelei, melyek mintegy a latin írás birodalmának határait is ismét eszünkbe juttatják: 1312: az erdélyi káptalan oklevele, 1315: egy svédországi oklevél s 1324: Vladiszláv lengyel király oklevele. Mindhárom szembeállítva IV. Fülöp francia király egy 1310. évi oklevelével, amelytől — nyugodtan megállapíthatjuk — egyik sem marad el semmi tekintetben. (26., 30—32. íráspróbák.) — A másik fajtája ennek a végleges gótikának a kurrens-írás. Ez szintén kevésbbé kellemes kinézésű írás, mint az előbbi periódus kurrens írása volt, az oklevélíró toll a sorvégződéseknél — a régebbi kerek hajlítás helyett — éles, hegyes szögben fordul vissza, hogy az összekötő vonalat a következő betűhöz fűzze, a nagy sietség és kisebb fegyelmezettség