Századok – 1943
Tanulmányok - BODOR ANDRÁS: Szent Gellért Deliberatió-jának főforrása 173
] 212 BODO« ANDBÁS Az allegória tulajdonképen a metaforáknak sorozata és eredetileg talán a gondolkozni kezdő emberiség Istenkeresése volt, amikor bizonyos szavakhoz, tárgyakhoz mélyebb jelentést keresett s azoknak új értelmet adott. Hitte ugyanis, hogy a látszólagosan érthető szavak mögött az élet titokzatos valósága rejlik és a szavakban ezt a titokzatos értelmet kereste. Ezt különösen szent irataira alkalmazta, de megtaláljuk nemcsak a különböző népek szent iratainak magyarázatában, hanem a görög-római klasszikusoknál is. Ismeretes, hogy Anaxagoras Homeros költészetét teljesen erkölcsi alapon magyarázta. Tanítványa Lampsacai Metrodorus mesterét követve a homerosi neveknek természettudományi magyarázatot adott. Szerinte Demeter a májat, Dionysos a lépet, Apollo az epét. Hector a Holdat, Achilles a Napot stb. jelentette. Platon ellenezte az ilyen magyarázatokat, de a sztoikusok nagy szeretettel foglalkoztak velük, közülük különösen Chrvsippos, akiről Szent Gellért is megemlékezik. Cornutus Theologiae Graecae compendium-a nagyszerűen mutatja azokat a tátongó ellenmondásokat, melyekkel a különböző szerzők a homerosi költeményeket magyarázták, bennük a vallást és a mithológiát. A stoicizmus a Krisztus előtti és utáni első században a judaizmusba is útat talált; ennek egyik főképviselője Philo az allegorikus magyarázatnak győzelmes harcosa lett. Előtte is voltak, főleg az alexandriai bibiiamagyarázók között, akik az allegorikus módszert az Ótestamentumra alkalmazták, de Philo csaknem kizárólag ezt használja. Nála a szimbolikus jelentés a szent szöveg lelke, míg a betűszerinti csak a teste. Philotól származik például az a magyarázat is, melyre Szent Gellért is utal, hogy a paradicsomkert négy folyója a négy főerényt jelentette. A Philo által kezdeményezett allegorikus magyarázat utat talál a kereszténységbe is. Részben az' ő hatása alatt áll Origenes, aki a Szent Gellértnél is megtalálható három értelmet tulajdonítja a Szentírásnak; a magyarázatok célja szerinte az, hogy ezt a hármas értelmet megvilágítsák. Az első a „somatikos", a második a „psychikos", a harmadik a „pneumatikos nomos". Origenesszel a misztikus magyarázati mód teljes díszével és homályosságával bevonul a kereszténységbe és az alexandriai iskolának lesz főerőssége. Az antiochiai iskola küzd e magyarázati mód ellen, de nem sok sikerrel. A kereszténységben elsősorban keleten terjed el, a gyakorlatiasságot kereső római világszemlélet sok ideig ellenáll, de végül azért nyugaton is győzedelmeskedik. Nyugatra Szent Jeromos bibliamagyrázataival kerül el; Szent Ágoston elősegíti térhódítását azzal, hogy a Szent Gellért által is idézett donatista Tychonius hét szabályát elfogadja és helyes magyarázati módnak ismeri el.1 Tychonius szabályait Cassiodorus is átveszi s ezzel elősegíti azok gyors elterjedését és alkal-1 Augustinus: De doctrina Christiana. (Migne: Pat. lat. 34. к. 81—90. 1.)
