Századok – 1943
Tanulmányok - BODOR ANDRÁS: Szent Gellért Deliberatió-jának főforrása 173
SZ. GELLÉRT DELIBERATIO-.TÁ N AK FŐFORRÁSA 187 quamlibet contra prophetas, et apostolos multa impiissime ore látrasse. A két szöveg egymás mellé állításából világos, hogy Szent Gellért az Etymologiarum-ból veszi filozófiai megállapításait. A szövegek rokonsága szembeszökő. Kisebb-nagyobb variánsok, eltérések azért természetesen vannak. Különösen a nevek átírásában találunk nagyobb különbségeket, melyek nézetünk szerint vagy az eredeti kézirat romlottságából, vagy a másoló hibájából csúsztak be. így Gorgia helyett Vorgia, Hermagora helyett Ermathora, Tullius helyett Aulio kerül Batthyány szövegébe. Ez utóbbi elírás hibás voltát Batthyány nem ismerte fel; lapalji jegyzetében ezt mondja: „Lege: Aulus Sabinius nimirum."1 Aulus Sabiniust azonban Szent Gellért nem ismerte; az Etymologiarum szövege egyébként sem hagy kétséget a felől, hogy itt elírással van dolgunk. Ugyanígy áll milisius Milesius helyett. Varro-nak a dialektikáról és rhetorikáról adott meghatározása Cassiodorusnál (De artibus ac disciplinis artium liberalium) is előfordul; ezen az alapon Karácsonyi azt a megállapítást teszi,2 hogy Szent Gellért, bár nem említi, bizonyára ismerte Cassiodorusnak a középkorban tankönyvül használt híres munkáját. A Deliberatio-nak ez a helye azonban nem elegendő Cassiodorus közvetlen hatásának bizonyítására. Ezt a részt ugyanis Izidor betűről-betűre átvette Cassiodorus-tól, s mivel Szent Gellért az Etymologiarum-ban mindjárt Varró meghatározása után következő fejezetet is idézi, bizonyosra vehetjük, hogy e meghatározást is onnan vette. Az egész idézet Szent Gellért szövegezésében homályos. Az Etymologiarum szövege azonban könnyen helyreigazít, rámutatva azokra a szavakra, melyeket Gellért a meghatározásból kihagyott és ezzel az egészet értelmetlenné tette. Az ez után következő, a tudományok felosztására vonatkozó részt Szent Gellért Izidor munkájának „De definitione philosophiae" c. fejezetéből vette. Azonban nem az elején kezdi, hanem a negyedik pont második monda ánál, Thalesszel. Azután átugrik a Varro-nak már tárgyalt definitioját tartalmazó előbbi fejezetre, ennek bevégeztével ismét visszatér és az elhagyott résznél egy kicsit tovább kezdi az idézetet, ismertetve Platon meghatározását a négy fizikai tudományról. Ezután a sorrendet megtartja, legfennebb egy-egy közbevetett mellékmondattal zavarja, mint pl. „quemadmodum ipse tuos plerumque doces", mintegy tudtul akarván adni Isingrimnek, hogy nem ismeretlen dolgokról beszél. Majd áttér a filozófia második ágára: az ethikára, követve Izidor szövegét. Csupán az „ethica" szót hagyja ki, miáltal ismét kissé homályossá válik. Egyébként hűen követi forrását: annak alapján sorolja fel az ethica négy fő erényét: bölcseség, igazságosság, bátorság, mérsékletesség; az erények mibenlétének tárgyalásához 1 B. 79. c. jegyzet. 2 I. m. 211. 1. "
