Századok – 1943
Tanulmányok - BODOR ANDRÁS: Szent Gellért Deliberatió-jának főforrása 173
SZ. GELLÉRT DELIBERATIO-.TÁ N AK FŐFORRÁSA 177 Azt, hogy a Deliberatio-ban nincsen semmi rendszer, Karácsonyi Szent Gellért lobbanékony természetére vezeti vissza: gondolat gondolatot űz nála, s máris áttér egy újabb dolog magyarázatára, mielőtt az előzőt kifejtette volna. Megállapítja továbbá, hogy Szent Gellért munkájának megértését nemcsak a másolási hibák, hanem dagályos stílusa, a mondattan szabályainak helytelen alkalmazása, a szórend furcsa összetétele és a szavaknak másoktól eltérő értelemben való használata is megnehezíti.1 Az azóta írott tanulmányokból kitűnik, hogy ez utóbbi nem minden esetben Szent Gellért rossz latin tudásának tulajdonítható, mert sokszor éppen e „sajátos értelmű szavak" a különböző forrásmunkákból kerültek be a Deliberatio-ba. így a perfectores, superadmittere, supermundanus, essentiatio, humanatio, singularissimus szavak—mint Ibrányi és Ivánka tanulmányai alapján megállapítható — Dionysios Areopagita munkájából, az eloquia szó pedig („szentírás" értelemben), mint látni fogjuk, Szent Izidor Etymologiarumából. Talán, miután Szent Gellért összes forrásmunkáit aprólékosan felkutattuk, világossá lesz, hogy a Karácsonyi által „más értelemben" feltüntetett szavak a különböző forrásmunkákból származnak s egy vagy más teológiai tételnek fogalmi magyarázói (mint pl. essentiatio, humanatio). Szent Gellért számos bibliai idézete egyes szavaiban különbözik a Vulgatától; erre nézve Karácsonyi elfogadja Batthyány megállapítását,2 hogy Gellért emlékezetből idézi a Szentírást. Bizonyára sok bibliai idézetet ismert Szent Gellért, hiszen életírója is tanúskodik róla, hogy a Szentírás leggyakrabban olvasott olvasmánya volt, mégis azt hisszük, hogy idézeteit egy kéznél levő3 bibliából írta ki vagy legalább is ellenőrizte. Az eltérések magyarázata pedig az, hogy amint a Vulgata tekintélye nőtt, mind többen és többen másolták, a VIII—XII. században már különböző kéziratcsaládok keletkeztek, s így az eredeti szöveg megromlott.4 Szent Gellért is a Vulgata egy ilyen eltérő szövegét használhatta, valószínűleg a „textus italicus" szövegcsoportnak valamely példányát. Karácsonyi felsorolja azokat a munkákat is, melyekről feltehető, hogy azokat Szent Gellért forrásmunkául használta. Mint látni fogjuk, téved abban, hogy Gellért Szent Jeromos Ezékiel-kommentárjai alapján dolgozza ki a tizenkét drágakő jelentését.5 Igaz, hogy Szent Jeromosra gyakran történik utalás a Deliberatio-ban, de éppen ezért meglepő, hogy mily kevés a tőle vett idézetek száma. Téves Karácsonyinak az a megállapítása 1 I. m. 20t>. és köv. 1. 2 B. 7, 124, 142, 289, 297. 3 A bakonybéli apátság jószágainak és vagyonának 1093-i összeírása „tres textus evangelii"-t említ. (Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár, I. k. 31— 38. 1.) 4 V. ö. Rndó Polikárp: A kereszténység szent könyvei. I. Ószövetség (Budapest 1928), 80. 1. 6 I. m. 210. 1. Századok 1943, IV—VI. 12
