Századok – 1943
Tanulmányok - SINKOVICS ISTVÁN: Európai műveltség a magyar végvárak mögött 154
EURÓPAI MÓH'ELTSÉG A VÉGVÁRAK MÖGÖTT 171 tanító szerepét. Néhány év múlva azonban felébredvén benne a vágy a tovább-tanulásra, ura támogatásával valamelyik külföldi egyetemre készül, hogy befejezhesse iskoláit.1 Szinte általános jelenség, hogy a birtokos urak évről-évre diákokat küldenek Bécsbe, Grazba és az itáliai egyetemekre. Sárvár és a szomszédos vagy távoli nagyúri udvarok magukban álló szigetek a folytonos háborútól sújtott XVI. századi Magyarországon. A külföldi piacokon csak a társadalom vékony felső rétege vásárolt, csak hozzá értek el az európai áramlatok is. Nemes és nemes között már a középkor kevésbbé merev társadalmában a műveltség és az életmód szintjén éles határvonal volt, talán még élesebb, mint amely a nemességet a parasztságtól elválasztotta. Most a külföld felé forduló földesúr még jobban eltávolodik nemcsak a köznemesség nagy tömegétől, hanem esetleg birtokostársai jórészétől is. De azért sok közös vonás továbbra is összekötötte velük. Európaiságában sem lett ugyanis idegen és nem tagadta meg a kívülmaradottakat. A leghatalmasabb összefogó erő a különféle társadalmi rétegek között a magyar nyelv volt, az, hogy a humanista földesurak leveleik nagyrészét ugyanazon a nyelven írták, amely falvaikban a szegény nép ajakán élt. A magyar levelek szinte elárulják a küszködést, amellyel a hétköznapok nyelvét az írott szöveg kötöttebb formáiba kényszerítik.2 A humanista műveltségű nagybirtokos úr gondolata-keze magyar nyelvű leveleiben reájár a színes népi hasonlatokra, mint ahogyan az ókori irodalom közkinccsé vált fordulataira, amikor latinul ír. A sárvári földesurat és udvarát, ahol annyi idegen megfordult, ha másként nem, legalább futólag belekapcsolódva a munkába, külföldön is ismerik. Ez az európai jelentőségű központ a maga sokrétű életével, egyformán közel Európához és a magyar végvárak vonalához, még a távolállók szemében is olyan egyéni és sajátos, amilyet nehezen lehetne még egyet találni. Valami tagadhatatlan csodálat jelentkezik Nyugat részéről, amikor Sebastianus Othomannus in Pylsnicz Boroszlóból bevéteti fiát Nádasdy környezetébe, hogy útravalót szerezzen magának egész életére. Később azután bevallotta Nádasdynak: egy kissé megijedt, amikor megtudta, hogy fia résztvesz a török harcokban, de meg-1 Pesti J. levele Nádasdy T.-hoz 1550. dee. 14., 1551. aug. 14., 1552. ápr. 24., jún. 2., okt. 8. 2 Károlyi Á.—Szalay J.: i. m. 60. 1., Batthyány F. levele Nádasdy T.-hoz 1551. júl. 24., 1552. jún. 12., Komáromy A.: i. ra. Tört. Tár. VIII. 1907, 412—413., 428—429. 1., Takáts S.: A régi Magyarország jókedve (Budapest é. n.) 69. sk. 1., Tolnai G.: i. m. 40. 1.
