Századok – 1943
Tanulmányok - SINKOVICS ISTVÁN: Európai műveltség a magyar végvárak mögött 154
168 SINKO VICS ISTVÁN A humanista műveltség kötelezettség vállalását is jelentette: minden szellemi megmozdulásnak, a szellem minden emberének támogatását. Nádasdy ugyanolyan odaadással^ ahogyan a végvárakat erősítette, ahogyan a török megállításán fáradozott és ahogyan védte a jog és az igazság uralmát,, mindent elkövetett, hogy a humanista tudománynak és irodalomnak, a „bonae litterae"-nek méltó otthont teremtsen a magyar földön. Békés, nyugalmas időkben ez feltűnés nélkül természetes lett volna, de a pártharcokban, a minden gondot magára vonó török veszedelemben, az életre nehezedő átláthatatlan bizonytalanságban — egészen rendkívüli dolog volt. Sárvári udvara valódi művelődési központ, amelynek szerte az országban elért a híre. Olasz mesterekkel átépítteti a középkorból maradt Kanizsay-várat, reneszánsz ízlésben, de arra is gondot viselve, hogy a dunántúli védelmi rendszerbe illeszkedve, fontos bástyája legyen a Rába-vonalnak. Humanista sziget a körülötte lévő magyar világban, a humanista udvarok ismert alakjaival: magyar és külföldi tudósokkal, írókkal, orvosokkal, csillagászokkal. Legtöbbjük hívás nélkül jött, sőt maga kért valami helyet, akár a legkisebbet is a „háziak és szervitorok" között.1 Nádasdy ugyanis valami összefogó kapcsolatot érzett maga és a humanista tudomány művelői, a szellem emberei között. Udvarába fogadta őket, akárhonnét jöttek, az új világ műveltségének és szellemi megmozdulásainak akármelyik árnyalatát hozták magukkal. Mintha fiatal korának Erasmus tanításaiból nyert élményei irányították volna, hogy megkötés és egyoldalú állásfoglalás nélkül gyűjtse maga köré a „bonae litterae", a „bonae artes" munkásait. Udvarában dolgozott Sylvester János, dévai Bíró Mátyás, Pesti János, Tinódi Sebestyén, Abádi Benedek, Strutius. Ha hosszabb-rövidebb idő után elszólította is őket a humanisták vándorló kedve, más udvarokba vagy külföldre, a kapcsolat még a nagyobb távolságokon keresztül is megmarad a levelezés segítségével pártfogójukkal, ezzel — az. egykorú humanista ítélet szerint — „egyedülálló" mecénással.2 Az udvar teljesen Nádasdy személyének a varázsa alatt áll. Ha ő nincs ott, nincs aki elsimítsa a humanisták között támadt ellentéteket, aki áthidalja a távolságot a humanista sziget és a környezet között. Mindenki — ahogyan az egyik 1 Sághy I. levele Nádasdy T.-hoz 1559. jún. 8., Tolnai G.: Régi magyar főurak (Budapest 1939) 59—60.1., Sayzlich M. levele Nádasdy T.-hoz 1556. jan. 6., Pesti J. levele Nádasdy T.-hoz 1552. ápr. 24. 2 A jellemzés Verancsicstól való (idézi Tolnai G.: i. m. 60. 1.).
