Századok – 1943
Tanulmányok - SINKOVICS ISTVÁN: Európai műveltség a magyar végvárak mögött 154
156 SINKO VICS ISTVÁN nak azután királykoronázásokról, ünnepségekről, a Spanyolországban és a Német Birodalomban fellángolt vallási küzdelmekről, a franciaországi és angliai papság üldözéséről, a trienti zsinatról, a török udvarról, a török császár fiainak ellentétéről, az angol királyleány férjhezadásáról. Sárkán Antal még azt is megírja Bécsből, Hollandiából vett értesülés alapján, hogy állítólag tűzeső esett, sokmilliós károkat okozva. Ismerte azonban az otthoniak érdeklődését : a rövid hírhez hozzáfűzte, hogy a károk természetéről egyelőre semmit nem hallott, de tovább fog érdeklődni és legközelebb már részletes tájékoztatást fog adni. A távoli hír után átmenet nélkül mondja el másik hallomását, hogy a török császár megindult hadaival Magyarország felé és már Drinápolyba ért.1 A külföldi eseményeket itthon mindig magyar szempontok és érdekek szerint mérlegelték. A nyugati népek kibékiilésének vagy a perzsák győzelmének hírére a magyarországi várakban és udvarházakban megdobbantak a szívek, az újabb és újabb európai ellentétek kirobbanásakor azonban mindenfelé nagy az elkeseredés. Ilyenkor fokozottan érzik, hogy Európa részvét nélkül nézi a magyarság emberfeletti erőfeszítéseit. idegenül, mintha a török veszedelem nem is a közvetlen szomszédságban volna. Magyar szemmel figyelték a háborús helyzetet az 1559. évi pozsonyi országgyűlésen: „Török császár fiai között, mondják közhírrel, hogy valami igenetlenség volna, ha bizon volna, használna nekünk, de az bizony, hogy Persiai király megverte az Tatárt, az is használ valamit nekünk, de viszont esmég igen árt nekünk, hogy az Törökök tízezer spanyolt vágtak le Afrikába".2 Ugyanígy magyar oldalról ítéli meg a Törökországból érkező értesüléseket egy másik alkalommal Forgách Ferenc váradi püspök, az egyik első vonalbeli XVI. századi történetíró, aki munkájában a magyar eseményeket mindig a külföldi országok viszonyainak távlatában adja elő, megjegyezve levelében: ezek a hírek a kereszténység számára jók, úgy látszik, hogy Isten harcol érettünk, mi pedig közben nem tudjuk kihasználni az alkalmat.3 Gyakrabban érkeztek azonban, magyar szemmel nézve, kiábrándító hírek. Ilyenkor keserű érzésekkel bírálgatják a 1 Sárkán A. levele Nádasdy Tamásboz, O. L. (=M. Kir. Országos Levéltár), Nádasdy lt. 1552. febr. 17. (A következőkben mindazok a levelek, amelyek levéltári lelőhelyének megjelölése hiányzik, az Országos Levéltárban őrzött Nádasdy It.-ból valók.) 2 Károlyi A.—Szalay J.: Nádasdy Tamás nádor családi levelezése (Budapest 1882) 31 ' 1. 3 Mon. Hung. Hist, И. о. 16. к. (Pest 1867) 546—547. 1.
