Századok – 1943

Ismertetések - Seeberg; Stella: Dorfgemenischaft in dreihundert Jahren. Ism.: Wellmann Imre 135

SZEMLK 135 képmásokat kapunk a kor mestereiről. Sok kérdéskörre mutat rá, amelyek méltók arra, hogy monografikus feldolgozást nyerjenek, így a szabadságharc után a kúriák és börtönök falai között fellendülő műkedvelésre, az osztrák művészek sajátos magyar-szemléletére, a művészek származásának statisztikájára, a külföldi központok magyar szempontból különböző hatására, a történeti festészet kor­szerű tartalmaira, az egyházművészet tartalmatlanságára, az életkép népiség felé fordulására, a táj- ós csendéletképben is megmutatkozó romantikus tartalmakra, melyek a múltba merülést a szabad élet vágyával olvasztották össze, a grafika sok kordokumentumot ígérő egészen elhanyagolt történeti területére, a magyar stílus pium desi­deriumának művészi részről történt megpendítésére. Történetírói stílusának jellegzetes sajátossága, hogy még lexikonszerű lapjait is élvezetes előadásban olvassuk. Meg kell említenünk, hogy az előző kötet méltatása során még a kisebb kiadást használtuk és így nem emeltük ki a nagyobb kiadás hetvenlapos bibliográfiáját, mely a Szontiványi-fólo magyar művészeti lexikon kiadását még mindig nélkülöző művészettörténeti irodalmunkban nagyjelentőségű. A képek, mint az előző kötet képei is, az eléggé ismeretesek közül kerültek ki — a szöveg szociológiai szempontjait szívesen vettük volna a képek válogatásában is. Felfokozott várakozással tekintünk a következő korszakok, a századvég és a századforduló művészetének történetét tárgyaló kötetek elé, melyeknek hivatott historikusát és egyben kortársi krónikását a szerzőben tiszteljük. Ifj. Vayer Lajos. Seeberg, Stella: Dorfgemeinschaft in dreihundert Jahren, gemein­sam mit den Bewohnern dos Bauerndorfes Kuhbier erarbeitet von —. (Berichte über Landwirtschaft, N. F. Sonderheft 142. Aus dem Arbeitskreis „Bäuerliche Lebensgemeinschaft" des Forsehungs­dienstes.) Berlin 1938. Paul Parey. 8° 113 1. 1 t. — Alapjában véve nem történeti munka; a berlini egyetem államtudományi-statisz­tikai intézetének agrárpolitikai szakosztálya volt a melegágya. Mint a szeminárium feje, H. Wollenweter piofesszor mondja kissé mes­terkélten megfogalmazott előszavában: a vezetése alatt álló s a ,,paraszti életközösséggel" foglalkozó kutatócsoportok egyik részé­nek az a feladata, hogy a történetileg kialakult paraszti életrend egészét, a faluközösséget mint a népi fejlődést igazán szolgáló ,,Ahnungs- und Überzeugungsgemeinschaft"-ot, tehát azt a köz­gazdasági értékeket termelő különleges társadalmi réteget, ami a falusi nép, szisztematikusan megragadja. E messzetekintő kutató­munkának, mely a történeti fejlődést sem téveszti szem elől, első gyümölcse S. tanulmánya. Egyelőre még szűk körben mozog, azt vizsgálja: hogyan alakult ki egy német faluközösség, mint növekedett a társadalmi élet mai egységévé. A feldolgozás, a szociális-gazdasági struktúrának közel három évszázadra visszapillantó megrajzolása S. „személyes közösségi élményében" gyökerezik. A szerző egy esz­tendőt töltött a poroszországi Kuhbier falu lakói körében, a paraszt­közösség bizalmába férkőzve; az írott források bőséges adatait a falubeliek megértő támogatása, megfigyelései, visszaemlékezései töltötték meg számára élettel, tágabbra feszítve ezzel a kutatás szokásos kereteit. Éppen ebben az életteli szemléletben van a kör­nyezetbe illeszkedésnek, község és kuta+ó elmélyülő kölcsönösségének igazi jelentősége; már a pa^asztnép önálló, tudatos közreműködése (pl. falukrónika összeállításában) jóval csekélyebb értékű a történész szemszögéből. De S. számára is az anyakönyv, telekkönyv, statisz-

Next

/
Thumbnails
Contents