Századok – 1943

Ismertetések - Tamás Lajos 118

TÖRTÉNETI IRODALOM 133 szatiét (uo.; ld. címét az itt ismertetett kötetben, 453. 1.). Tervszerűen kellene gondoskodni a multat valamennyire megőrző és megelevenítő tanulmányokról. Ez nemcsak történelmi szempontból szükséges, hanem azért is, mert az egyetem mai tanári testülete összeállításának módja következtében jórészt hagyománytalan: sem a régi kolozsvári élet közvetlen átélésének emlékezete, sem a Szegeden még eléggé oltalmazott és hirdetett régi felfogások nem táplálhatják az új közszellem sima kialakulását. Aki a multat nem ismeri, sem meg nem becsülheti, sem tévedéseitől alaposan óvakodni nem akarhat. Pedig ma mindkét tekintetben szilárd alapra és irányításra volna szükség mind közvetlen egyetemi érdekből, mind pedig Erdély jövője miatt. Ha egyébre talán nem lenne is mód nagyobb mértékben, össze kell állítani legalább az egyetemre vonatkozó irodalmat (1848-tól!), 1872-től kezdve a hivatalos kiadványok teljes jegyzékét, a tanárok és a tudományos személyzet irodalmi munkásságát. Ebben szemináriumi munkával, pályaművekkel az ifjúság is közreműködhetnék. Sok, becses anyagot lehetne így az elkallódástól megmenteni és tudatosabb, alaposabb lenne a megállás különféle szemrehányások és ellenséges kicsinylések ellenében. Ezen a nyomon indulhatna komoly tanulmányozása annak a kérdésnek: mit jelentett a kolozsvári egyetem alapítása és működése a tudományra nézve. Ez a kérdés az egyetemre mint egységre vonatkozik ugyan, de természetesen csak a szaktudományok szempontjából egyenként elvégzett vizsgálódás után lehet reá felelni. Nem hiszem, hogy különös akadály volna szakemberek előtt e tekintetben, ámbár eléggé leverő tapasztalat, hogy a hazai előzményekkel éppen a tudomány terén általában kevéssé törődünk. Nyilván ennek is a nem-ismerés az oka. Ezért ezt a tudománytörténeti kérdést úgy kell feltenni, hogy mit jelentett az új egyetem a hazai tudományosságra, egyegy szaktudomány itthoni fejlődésére nézve. Ebben benne van az európai tudományossághoz való viszony is teljes egészében, mert a szaktudományok külföldi magaslata a mérték s egyik esetben az ahhoz közelítésben, másutt az együtthaladásban, nem egyszer a megelőzésben nyilatkozik az itthoni fejlődés. Az egész együtt a kolozsvári egyetemnek a magyar tudományosság történetében megillető helyét mutatja meg. Ennek tanulmányozása azt is megmutatná, hogy a kolozsváriak a megillető helyet elég sokszor nem kapták meg idehaza, néha akkor sem, vagy csak akkor, ha már külföldön elismerték az értéküket. A magyar tudományosság története nem lehet teljes az ilyen jelenségek kimutatása nélkül. A kolozsvári egyetem történetében pedig komoly figyelmet érdemel e jelenségek okai között az a mozzanat, hogy ez volt az első vidéki egyetem, és pedig nemcsak földrajzi értelemben, hanem fővárosi hangsúllyal. Ha ennek a körülménynek a következményeit meg lehetne állapítani (sokat lehet!), akkor nemcsak az 1872—1919 közötti fejlődést tudnók igazságosan ítélni meg, hanem újabb egyetemeink életefolyását is mélyebben értené meg az is, aki nem volt részes benne. Pedig ezek már lényegesen más