Századok – 1943
Ismertetések - Fischer; H. A. L.: Európa története. I–III. k. Ism.: Török Pál 105
TÖRTÉNETI IRODALOM 107 háborúnak a velencei háborúkról szóló elismerés: azok nein oly léhák és fölöslegesek, mint a középkoriak, hanem könyörtelen, halálos harcok a piacért. Egyenesen a háború magasztalásával egyenlő Athén dicsérete: „a lelkesedés, melyet a háromszoros győzelem előidézett, az irodalomban és művészetben bontakozott ki. . . azok közül a művelődési elemek közül, melyek az európai ember nevelésébe belejutottak, talán ez járult hozzá legnagyobb mértékben a gondolat fölszabadításához és az európai ízlés kifinomodásához". Hasonló szép eredményt tulajdonít a végeredményben kudarcba fulladt keresztes hadjáratoknak: ezek romantikájának köszöni ihletét a német és francia költészet, mely a XIII. század elején olyan ragyogóan fejlődött ki. Az értelmi tevékenység legnagyobb előmozdítója F. szerint a szabadság. Spanyolország késő-középkori szellemi föllendülését annak tulajdonítja, hogy az almohadok elől odamenekültek a zsidó és mozarab közösségek. Korunkban általánosan elfogadott alapelvnek tekinti a szabadság föltétlen tiszteletét, de elismeri, hogy történelmi hivatása van az elnyomásnak is. „Bármilyen paradoxnak lássék is, Hódító Vilmos zsarnoksága áldást rejtett magában. Az európai élet legnagyobb betegsége az egész középkorban az anarchia és magánháború" . . . Természetes ilyen felfogással, hogy élesen elítél mindenféle üldözést. A polytheismúsnak dicsősége a türelem, a mohamedánizmusé a fajok iránt való közömbösség. Az üldözés — mondja F. —mindig az üldöző társadalom betegségének jele. Angol érzülete észrevehető a kegyetlenségek elítélésében. A normán hódítás kegyetlenségét „a hódítók kultúrája enyhítette. A kifosztott ország földjéből a leigázott parasztok segítségével hatalmas katedrálisok emelkedtek az ég felé" . . . E katedráíisok tehát az elnyomottak szemében nem a hipokrízis szimbólumai, hanem saját nyomorúságuk enyhítői? Plasztikusan mutatja be az intézmény erejét több ízben. Kiemeli, hogy a szervezet, még ha elméleti is, bámulatos erejű. A Capet-dinasztiának a kezdetnél a családi birtok központi fekvésén kívül csak a királyi címhez való joga volt meg, ennek erejével jött létre az egységes Franciaország. Modern angol beállítottsága miatt nem tud elég igazságos lenni a volt osztrák-magyar monarchiával szemben. A régi angol fölfogás azt vallotta, hogy Ausztria szükséges, s ha nem lenne, föl kellene találni. F., mint körülbelül 1917 óta az angolok, ezt a hitet szinte kuriózumként fogja föl. Egészen angol modernség az a nézete, hogy tragikus a lengyel-magyar-cseh szövetség hiánya, és egészen modern, egészen angol az a hályog, amely miatt F. nem látja, hogy ezt az ideálnak vallott összefogást csaknem teljesen megvalósította a volt monarchia. Napjaink izgató problémái közül a faji kérdésben azt vallja, hogy a mai emberiségnek minden csoportja több ősemberi faj korcsa, ami természetesen nem azt jelenti, hogy ma nincsenek fajok, vagy hogy ezeknek ne volnának fölismerhetően jellegzetes külső és belső tulajdonságaik. Feltűnő, hogy a zsidóüldözéseknek