Századok – 1943
Tanulmányok - BOTÁR IMRE: Szolnok agrártörténete a XIX. században 78
104 BOTÁH IMKK fennmaradt, a zsellérek jórésze azonban a félszázad folyamán az ipar és közlekedés (vasút) szolgálatába állott. Mezőgazdasági termelésük a századfordulón így alakult: főterményük a búza volt, majdnem 8000 holdon művelték, 6 01 q-nyi átlagterméssel holdankint. Ez az eredmény elmaradt nemcsak az akkori országos (5'89), hanem a megyei átlag (5'51 q) mögött is. Árpatermésük, 2400 holdon, szintén gyengébb volt (4'55 q holdankint) az országos és megyei átlagnál (6.15—5-72 q), zabot 1360 holdon termeltek 5'30 q-s átlaggal (országos átlag 5-79 q), kukoricát 2100 holdon 6 mázsás átlaggal (országos átlag 8'47, megyei 7'69). Burgonyát (75 hold) és cukorrépát (35 hold) akkor még alig termesztettek. Ellenben lucernatermelésük 600 holdon 35 mázsás átlaggal felülmúlta úgy az országos (25 q), mint a megyei (21 q) átlagot.1 Jó szőlőjük mindössze 51 holdon termett, a többit filloxera pusztította; csak 658 hektoliter mustot szüreteltek; mint szőllőt eladtak 124 q-t. A búza ára q-kint. Szolnokon 14 К 43 f volt, az árpáé 9 К 86 f, a zabé 11 К 19 f, a kukoricáé 8 К 67 f, a lucernáé 4 К 43 f.2 Állatállományuk 1895-ben a következő volt: szarvasmarha 2157, ló 1409, sertés 3691, juh 2383.3 Ebből a szolnoki gazdák állománya hozzávetőleg megállapítható, ha az 1897-i Gazdacímtár alapján leszámítjuk a három 500 holdon felüli nagybirtok (Wodiáner Albert, Scheftsik István és a Baldácsyalap) adatait. E szerint a gazdák állatállománya 1895-ben a következő: szarvasmarha 1405, ló 1253, sertés 3217, juh pedig semmi. Összehasonlítva az 1850-i állapotokkal, szarvasmarhájuk félévszázad után körülbelül ugyanannyi volt, lovuk 300-zal kevesebb, juhtenyésztésük teljesen megszűnt, egyedül sertésállományuk nőtt. Ez a mérlege állattenyésztésüknek: mennyiségileg stagnált, minőségileg javult. * Szolnok mezőváros háztartása а XIX. század első felében rendezett volt; a lakosság szerény igényeinek megfelelő életmódot folytatott. A felszabadulás után nehéz évtizedeket élt át a város is, meg a lakosság is. A válság a hatvanas években érte el tetőpontját, de megoldáshoz csak a nyolcvanas években jutott el. Ékkor is csak súlyos áldozatok árán érte el a város és gazdaközönsége, hogy biztosíthatta háztartása egyensúlyát.4 Botár Imre. 1 Magyarország 1901. évi mezőgazdasági termelése (M. Statisztikai Közlem. Új sor. 4. k.), 80—81. 1. , 2 Uo. 12. 1. 8 Magyarország állatlétszáma (Stat. Közi. Új sor. 41. k.), 394.1. 4 Az 50-es, 60-as évekről Szolnoklt.-ában sem akták, sem jegyzőkönyvek nincsenek, itt be kellett érnem az О. L.-ban található adatokkal.
