Századok – 1943

Tanulmányok - BOTÁR IMRE: Szolnok agrártörténete a XIX. században 78

SZOLNOK AGRÁRTÖltTÉNETE Л XIX. SZÁZADBAN 93 Ezzel szemben a gabonaárak sokáig alacsony szinten mozogtak. Pl. 1851-ben a következő gabonaárakat jelenti Magyar Pál szolnokjárási szolgabíró a budai helytartóságnak (mindenütt egy pozsonyi mérő ára értendő): búza 2 frt 30 kr, silányabb 50 kr, kétszeres 1 frt 10—1 frt 25, rozs 1 frt 06 —1 frt 20, zab 1 frt 18, kukorica 1 frt 15.1

Ha q-ra átszámítjuk az árakat (1 pozsonyi mérőt 45 kg-nak véve), a búza mázsája 4—5 frtba került, a rozs és kukorica 2 frt 20— 40 kr-ba. Ezek alacsony árak a földadókhoz képest, s az 1848 előtti árnívóhoz viszonyítva alig mutatnak emelkedést. A válságos ötvenes-hatvanas évek után már kedvezőbb képet mutat pl. az 1872. esztendő, amikor a búza mázsájának 15 frt, a rozsnak 8 frt 80, a kukoricának 7 frt volt az ára Szolnokon.2 De hol marad mindez az adóteher növekedése mögött! Magyarország összes adója a negyvenes években átlag 21, 1851-ben 45, a hetvenes években már 131 millió frt-ra rúgott. Sajnos, a gazdák szaktudása még nem állt azon a fokon, hogy a több kiadást intenzívebb gazdálkodással ellensúlyozták volna. Az egykorú Galgóczi megállapítja a Jászság és Szolnok megye gazdáiról:3

E vidékek gazdag határain értelmetlennek éppen nem lehet a népet mondani: de a kevesebb szorgalom mellett is bőkezű természet nagyon kényelmessé tette azt s lehet ugyan itt látni jó vetéseket, vagyonos parasztgazdákat; hanem tisztán mívelt földet, rendes trágyázást, gondosan vezetett s jókarban tartott állattenyésztést ritkaság. Népnevelés és közértelmesség, minél előbb jöjjön el a te országod — mondja. Más helyen pedig: Láthatni többhelyt szép lovakat egyes gazdák kezén Szolnokon, de a szegényebb nép elhanyagolja lovát is. Némelyek azért igyekeztek, mert a katonaság részére itt gyakori vásárlások történtek.4 Mindent összefoglalva, nem mondhatunk mást, mint amit Keleti Károly mondott 1875-ben: az átmenet nélküli, magas teherviselésben rejlik magyarázata mezőgazdaságunk ma is nagyrészt primitív állapotának. A 48 előtti naturálgazdaságból úgyszólván egy zökkenésre a modern hitelgazdaságban termettünk.5

Szolnok is nagyon megérezte ezt a változást. 1 Ofner Statthalterei, 10754/1851. 2 Magyar Statisztikai Évkönyv (Budapest 1874). Az adatokat pozsonyi mérőkről átszámítva közlöm. 8 Galgóczi Károly: Magyarország mezőgazdasági statisztikája (Pest 1855), 173. 1. 4 Ua. 315. 1. 5 Keleti Károly: Visszapillantás közgazdaságunk egy negyedszázadára (Akad. értek. Budapest 1875), 7. 1.