Századok – 1942

Történeti irodalom - Miskolczy Gyula; ld. Évkönyve - Mitteis; Heinrich: Die deutsche Königswahl. Ihre Rechtsgrundlagen bis zur Goldenen Bulle. Ism.: Bónis György. 86

TÖRTÉN KTI IRODALOM 87 az uralkodó, az egyházi főméltóságok, vagy a tekintélyesebb világi főurak döntéséhez alkalmazkodjanak (Folgepflicht). A kötelesség megtagadói igazukat csak az Isten ítéletében kereshették, tehát fegyverhez nyúlhattak. Ebben az eljárásban M. messzemenő hasonlóságot fedez fel az ősi germán ítélethozatal módjával és szabályaival. A nagy fordulatot különböző tényezők készítették elő. Mindenekelőtt a Hohenstaufok sokszor méltatott birodalmi eszméje, amely az országnak valódi állammá alakítására törekedett (Verstaatung des Reiches); de nem kevésbbé a törzsi fejedelmeknek lassú átváltozása területek uraivá, s az ebből származó törekvésük a királyválasztás monopóliummá tételére. Ezeknek a korbeli jogtudomány szolgáltatott eszközöket, s ez a tudomány természetesen a kánonjog volt. Az 1198-i kettős választás rendkívüli jelentősége éppen abban áll, hogy az eddig hagyományos, személyekhez nem kötött, folyamatos trónraemelés nagyrészben a pápai döntés folytán átalakult zárt, helyhez és időhöz kötött jogügyletté, amelyben a kánonjog szabályai érvényesültek és csak egyesek vehettek részt. Nem a többségi elv megjelenésében, hanem az addigi felemelésnek szigorúan eljáráshoz kötött választássá való átalakulásában látja M. a kánonjog alakító hatását. Ezzel a királyválasztási jog első tételei is létrejöttek. Az első korszak vége felé már szükségesnek látják a választásnál a három rajnai érsek és a rajnai palotairól jelenlétét; a kettős választás pápai ítéletei már nélkülözhetetlennek mondják közreműködésüket, de még mindig nem adnak alanyi választójogot. Ebben az irányban a Sachsenspiegelnek volt döntő jelentősége. Eike már hat választó részvételét követelte meg, s az erre való jogosultságot birodalmi méltóságaikkal indokolta. Az ő kötelességüknek mondotta az összes birodalmi fejedelmek akaratának egybehangzó kinyilatkoztatását. De az ő elképzelésében is a Folgepflicht biztosította az egységet. Csakhogy a Sachsenspiegel közjoga sohasem érvényesült teljesen. A hat választó közreműködését sehol sem fogták fel nélkülözhetetlennek, a cseh királynak pedig Eike ellenére is megadta a választójogot a fejlődés. A Sachsenspiegel után is megmaradt a XII. század közepétől érvényesülő négyes szám, de most már csak az ott említett hat (illetve a cseh vei hét) fejedelemnek volt, joga arra, hogy e „quorum" összeállításánál tekintetbe jöhessen. Ez a választókollégium lezárásának igazi értelme. A hetes szám megállapítását arra vezeti vissza M„ hogy ezáltal két négyes csoport alakulása, tehát két érvényes választás létrejötte ki volt zárva. Azonban a „quorum" még nem többségi határozat, legfeljebb burkoltan. A választás egyhangúságát kifelé 1273-tól kezdve a kánoni electio per unum bevezetése biztosította: a Kur szavait egy szószóló mondotta el,a többiek közösen erősítették meg. A fejlődés utolsó állomását jelzi a többségi elv nyilt megjelenése az 1338-i rhensi határozatban és az Aranybullában. Eddig ugyanis a választás mindig in concordia történt, ha határozatra képes „quorum ' jött létre: a kisebbségben maradt három választó