Századok – 1942
Értekezések - SZIKLAY LÁSZLÓ: Egy felvidéki családi emlékkönyv a XIX. század elejéről. 65
SZIKLAY LÁSZLÓ 90 esztendős korában. Baán Kristinát feleséget. Ferdinándot fiat, ésleányát Josephát maga után hagyván. 1820-ik esztendőben, januarius hónapnak 19 napján reggeli » órakor kiszólította az Úristen András fiamnak házastársát, Pankottay Jósa There-siát, ebből a világból, itten, Andrásfalván, maga után egy leánykát, Susannát és egy fiúcskát, Tamást, árvaságban hagyván; ki fiamnak jelen nem létében Szentmiklóson tisztességesen eltemettetett. 1821. esztendőben, 31 januarii, megholt kedves testvéröcsém. Pongrácz János, Ungvár-vármegyében, 71 esztendős korában, két fiat, Miklóst és Gedeont maga után hagyván. Bőven idéztem e feljegyzéseket, liogy kitűnjék, mennyire nem kiilsőségesen elsajátított, hanem mélyen a családi hagyományokban gyökerező magyar nyelvhasználatról és magyar gondolkodásmódról van szó. Azt hiszem, fölösleges itt most részletesen bemutatnom, hogy Pongrácz Imre s utódai ereiben a magyaron kívül milyen más hungarusnemzetek vére folyt, a lényeg: — éppen kevertvérűsége folytán a család hű kifejezője a felsfímagyarországi nemes családok típusának s ebből a szempontból igen fontos, amit a modern magyar nemzeti eszméhez való csatlakozásáról mind nyelvi, mind pedig tartalmi szempontból már elmondottunk. A család tagjai tevékeny részt vettek az ország közéletében, előkelő megyei és katonai tisztségeket viseltek, irodalommal is foglalkoztak és mint már láttuk, vallásos meggyőződésükért is kitartással harcoltak. Ebből a szempontból igen fontos adalék, hogy mind Imre, mind pedig Boldizsár, a két Pongrácz-ivadék, akiknek iskoláztatásáról adatok kerültek birtokunkba, azokat az evangélikus iskolákat látogatta, amelyek ebben az időben már a szlovák nemzeti gondolatnak is melegágyai voltak.1 Itt főleg Pozsonyra gondolok, a pozsonyi evangélikus líceumra. Imre közli testvérének, Jánosnak® a végrendeletét. Ennek szövegéből kitűnik, hogy a család szívén viselte a pozsonyi iskola ügyét. Miután meghatározza a majorátus örökösödési sorrendjét, így folytatja: ,, . . . ha pedig ez a linea egészlen kihalna, emiétett majoratus négy luteránus oskolára, úgymint pozsonyira, kismárkira, eperjesére és szentmiklósira Liptó vármegyében, egyaránt szálljon, hogy annak interessébői a professoroknak fizetések a proportione nagyobbittasson." Mint köztudomású, a pozsonyi líceumon a XVIII. század végén megindult a mozgalom a szlovák nyelv és 1 Mint láttuk, Imre a nagypalugyai, benedekfalvi, lőcsei és pozsonyi (ld. az emlékkönyv 315.1.-t); Boldizsár pedig a nagypalugyai, lőcsei, osgyáni és pozsonyi iskolát látogatta. (Szinnyei, i. m. X. k. 1389.). 2 Ld. Imre föl jegyzéseinek utolsó bekezdését.
