Századok – 1942

Értekezések - SZIKLAY LÁSZLÓ: Egy felvidéki családi emlékkönyv a XIX. század elejéről. 65

EGY FELVIDÉKI CSALÁDI EMLÉKKÖNYV 83 és jelentetett meg nyomtatásban: az első három teológiai jellegű, az utolsó nemzeti, illetőleg nemzetpolitikai vonatkozású. A három teológiai munka cseh-, magyar-, illetőleg latinnyelvűsége nagyszerűen kifejezi, hogy a család a hungarus-Iatinitás mellett benne él Magyarország mindkét protestáns hagyományában, sőt. azt hiszem, nem vagyunk merészek, ha azt mondjuk, hogy a kettőt egynek érzi, nem lát közöttük lényeges (értsd: nemzeti) különbséget. Ez a tény azért fontos, mert hiszen — mint közismert — a szlovák nemzeti öntudat íróinak nagy része is a szlovák protestáns irodalmi hagyományokban találta meg lelki alapját,1

az említett hagyományok tehát nem jelentették föltétlenül a hungarus-eszmétől való differenciálódás idejében a nemzeti hovátartozandóságot is: mindössze lelki alapot adtak, inkább világnézeti, mint nemzeti szempontból. Amíg a XIX. század nagyrészt népi vagy polgári (tanítók, papok gyermekei) származású szlovák írói a protestáns szlovák irodalmi hagyományoktól a pánszlávizmus, vagy később az önálló szlovák irodalmiság eszméjéhez jutottak el, addig a nemesi család a bevezetőmben már ismertetett okoknál fogva ugyanebben a korban a magyar nemzeti eszme harcosa, a magyar küzdelmek részese lett. Ennek bizonyítéka Pongrácz Boldizsár negyedik munkája, a beszéd, amelyet 1787-ben, tehát kevéssel vallásos munkáinak megjelenése után, Pest vármegye közgyűlésén mondott el. A beszéd indító oka: II. József a török elleni hadjárat folytatásának céljaira újoncokat kíván a vármegyéktől,, elrendeli tehát a megyegyűlések összehívását. A két-három év óta hallgatásra kényszerült vármegyék arra használták fel ezt az alkalmat, hogy ,, . . . a nemzet sérelmeit és kívánságait az uralkodó előtt egész őszinteséggel és tartalék nélkül föltárják." Pongrácz sem beszél a kormány említett rendeleszeretetbül közönségessé tenni kívánt. Pest, 1783. 3. Novum tentamen unionis amore boni publici suseeptum. Ratisbonae (Regensburg), 1784. — 4. Ő Felsége tulajdon rendeléséből 1787-ik esztendőben tartott generális gyűléseknek alkalmatosságával. . . Pest vármegyében okt. negyedik napján a T. státusokhoz való beszéde. Hely n. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, X. k. 1389—1390. — V. ö.: Petrik Géza: Magyarország bibliographiája, 1712—1860. III. к. 120. 1. -— Amadeus Kreutzberg (1657—1742), családi nevén Philipp Balthasar Sinold, régi hesseni nemescsalád szülötte, kora társadalmi és egyházi életében nagy szerepet vitt. Ld. Constantin Grosse: Die alten Tröster, ein Wegweiser in die Erbauungsliteratur der evang.-luth. Kirche des 16. bis 18. Jh. (Hermannsburg 1900), 427—430. 1. 1 Y. ö.: A szlovák romantika pánszláv jellege. Apollo I. 385— 407. ].; Sládkovic András. Debreceni Szemle 1940 dec.; Hviezdoslav. Egyetemes Philologiai Közlöny 1938,10—12. füz. c. tanulmányaimmal.