Századok – 1942
Értekezések - GUOTH KÁLMÁN: Egy forrás két történetszemlélet tükrében. 43
62 OlTOTH KÁLMÁN szóval felváltva jelöli.1 A rex szót azonban csak Szent Istvánra alkalmazza: „Geicha dux divino praemonitus oraculo genuit sanctum regem Stephanum" — írja a 43. fejezetben.2 Ami talán még fontosabb: hasonlóan pontos megkülönböztetést tesznek Szent István legendái is a vezérek és királyok között: „Erat tunc princeps quartus ab illo, qui ingressionis Hungarorum in Pannoniam dux primus, fuit nomine Geiza . . ." írja éppen a Nagyobb Legenda.3 Sőt még magát Istvánt is „princeps Christianissimus"-ként emlegeti a koronázás előtt.4 Mindezekből világosan következik, hogy az egész magyar irodalmi közdutatban mélyen benne élt a pogány kor uralkodója, a dux és a keresztény kor rex-e között lévő különbség. Az Intelmek eredeti megfogalmazója tehát, mikor — a Nagyobb Legenda tudósítása szerint — a maiores szót használta, ezt tudatosan tette. Viszont az Intelmek ma ismert szövegében ismételten és következetesen „antecessor es reges"-1 találunk ebben a fejezetben a dux, princeps, vagy akár maiores helyett, holott az első sorban erősen visszacseng ez az utóbbi kifejezés, amely a Nagyobb Legenda szerint hozzátartozott az eredeti címhez. Tekintve a dux, princeps és rex éles megkülönböztetését, sőt szembeállítását, azt kell következtetnünk: a maiores helyettesítése az antecessores reges kifejezéssel tudatosan történt. Egyszersmind ugyanilyen okokból bizonyos az is, hogy a változtató az antecessores reges kitételt nem a Szent István előtt élt pogány magyar uralkodókra értette. Maraelna tehát Békefi feltevése, az t. i„ hogy az „előző királyokon" idegen királyokat kell értenünk. Ennek azonban az egész fejezet hangja, tartalma, kifejezései élesen ellenmondanak: minden sor atyák és fiúk, szülők és gyermekek viszonyáról beszél: az antecessores reges és az antecessores patres kifejezése felváltva fordul elő, s az atya önmagát állítja különösen követendő példaként fia elé. S végül, de nem utolsó sorban: hogyan buzdíthatta volna az a király fiát idegen királyok utánzására, aki azt hangsúlyozza éppen ebben a fejezetben, hogy minden országot és népet saját erkölcsei, szokásai szerint kell kormányozni?! Sehogy! 1 Uo. 166—167. I. 2 Uo. 172. I. 3 Uo. II. 378. I. 4 Uo. 383. 1. Egyedül a Legenda Minor kivétel e tekintetben: Géza fejedelmet is királynak nevezi. Ennek oka az lehetett, hogy a legenda sze zője nem ismerte talán eléggé a helyzetet, s Gézát, mint keresztény uralkodót már a királyok közé számította,.
