Századok – 1942
Értekezések - GUOTH KÁLMÁN: Egy forrás két történetszemlélet tükrében. 43
58 OlTOTH KÁLMÁN Ebből az óriási negatívumból, hogy az Intelmek egyes részei nem a frank capitulárékból, a nyugati királytükrökből, vagy Sallustius munkáiból vannak összeróva, óriási pozitívum következik: az, hogy a magyar Institutio morum — bármilyen mélyen gyökerezik is a középkor eszme- és gondolatvilágában, nem kompiláció, hanem önálló alkotás. S ez a megállapítás nagyon is szilárd alapokon nyugszik, hiszen az egyes kutatók már átvizsgálták szinte mindazokat a munkákat, melyek „hatás" tekintetében számba jöhetnek. Magától értetődően ez az „önálló alkotás"-megjelölés nem azt akarja jelenteni, hogy az Intelmek minden sorából, vagy akár fejezetéből is különleges magyar állapotok rajzolódnak ki. A keresztény erények gyakorlására vonatkozó részek például ilyen szempontból nem sokat mondanak: nagyobb részben feloldódnak a kereszténység egyetemes lelki világában. Az Egyház és állam viszonyára vonatkozó fejezetek is sok < ponton érintkeznek még az „egyetemessel", azzal a nagy .harccal, melyet pápaság és császárság századokon át olyan szívósan folytatott egymás ellen a szellem fegyvereivel és i karddal egyaránt. Itt azonban már sok helyütt előbukkanak a sorok közül az egykorú történeti állapotok egyház és állam viszonyát illetően. Még sokkal fokozottabb mértékben áll ez azokra a fejezetekre, melyek király és társadalom viszonyát tárgyalják, s érték és önállóság tekintetében mintegy velejét képezik a munkának. Kutatóink azonban ezt nem vették észre azért, mert a priori nyugatról való átvételnek tartották úgyszólván az egész munkát. Az egyes részek szinte csak annyiban érdekelték őket, amennyiben nyugati forrásokban megtalálhatók voltak. így éppen ezek az egykori történeti valóságra vonatkozó fejezetek maradtak háttérben, vagy változtak átvételekké más részek sokszor tévesen megállapított erős nyugati kapcsolatainak súlya alatt. Hogy e mű vizsgálata ilyen erősen nyugatias fordulatot vett, abban bizonyára része volt Engel és Mátyás Flórián kellemetlen kérdéseinek is. Békefinek velük szemben egyetlen fegyvere volt: a nyugatról való átvétel bizonygatása. A fentiekből azonban látható, hogy ez az irány már végigjárta a maga útját a nélkül, hogy a kérdést nyugvópontra tudta volna vinni. Nincs tehát más lehetőség többé: önálló irodalmi alkotásként kell vizsgálni ezt a munkát, s kifejteni a kor- és irodalmi köntösből a benne finom tollal megrajzolt történeti valóságot. így kapunk talán választ azokra a kérdésekre is, melyeket még Engel és Mátyás Flórián tett fel, s mindmáig válasz nélkül maradtak. Kitérni e kérdések elől egészen
