Századok – 1942
Értekezések - GUOTH KÁLMÁN: Egy forrás két történetszemlélet tükrében. 43
52 QUOTH KÁLMÁN szükség, hog}' azt, ami az Institutio morumban általános nyugati hagyomány, századok szellemi közkincse — szóval ami egyszerűen műfaji közhely, elkülör.ítsük a magyarországi író gondolatától."1 Programmja szerint e munka elvégzése után pedig úgy akarja tekinteni az Intelmeket, mint „Szent István politikai testamentumát". A célkitűzés világos és szép: kiválogatni a szövegből mindazt, ami műfaji hagyomány, vagy átvétel, s a megmaradt, eredeti részeket vizsgálni a történeti valóságban. E feladat első részének elvégzésében Balogh abból a helyes megállapításból indult ki, hogy az Institutio morum királytükör, tehát ennek a világirodalmi műfajnak a kereteiben kell keresni eszmei hátterét, forrásait. így tér rá a Karoling-kori királytükör-irodalom tüzetes vizsgálatára, illetőleg ennek eszmei gyökereire.2 Színes stílussal állítja az Intelmeket a renovatio Romae, a császári- és Sótér-eszme végtelen távlataiba. Szemléletes képet rajzol a középkor király-eszményéről, amint az a görögség és rómaiság, majd a keresztény világ irodalmában kikristályosodott: a rex fiús, iustus, pacificus, patiens, clemens alakjáról. Ezután sorra veszi mindazokat a munkákat, melyek e királykép kialakításához hozzájárultak (sevillai Isielorus munkái, De duodecim abusivis saeculi, a Kathwulf-levél, Proverbia Graecorum, majd a Karoling-kori tükörirodalom főalak jai : Smaragdus, Jonas, Hincmarus, Sedilius Scotus, Dhuoda ,.Liber manualis"-a etc.). Szerinte a magyar Institutio morum szerzc je ezekből a mintákból merítette műveltségét, ösztönzését. Ebből az anyagból alkotta meg a középkor eszményi uralkodójának „tükörképét", amely az államalapító István király eszménye is lett. E véleményét azonban — a középkori viszonyokat figyelembe véve — még valószínűnek sem tarthatjuk. A középkori ember olvasási és érdeklődési köre sokkal szűkebb volt annál, mintsem ezt a meglehetősen terjedelmes és szétszórt irodalmat összegyűjtötte és áttanulmányozta volna. Szinte azt mondhatnók: egy mai tudós eljárásának visszavetítése ez a középkor egészen más viszonyai közé. Támogatja ezt a megállapítást az a kétségtelen tény is. hogy Balogh egyetlen elfogadható, sajátos egyezést sem tudott találni az Intelmek és e forrásként megjelölt munkák között. Pedig a középkori író állásfoglalása forrásával szemben kétségtelenné teszi, hogy ezek ismeretének nyomának kellene lennie magában a szövegben is: az átvétel ugyanis akkor rendszerint 1 Uo. 2. I. 2 Minerva 1930, 129—164. 1. és 1931. 39—51.. 106—114. 1.
